Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)
Komáromi Egyházmegye
Komáromi egyházmegye Még két dolgot megemlítek a szüléimről. Édesapám gondolkozása és vallásos élete csak a fides historica magasságát érte el a teológián. De áldottan kell megemlékezni a dogmatikai professzoráról, aki hívő és igazi kálvinista tant adott eléjük a pápai teológián (Lásd: Kiss János: Keresztyén Hittan. Pápa, 1862.1—II. kötet).242 Ennek a komoly dogmatikai tanításnak tudom be azt, hogy édesapámnál sohasem vettem észre a tagadásnak vagy a kétkedésnek a lelkét a még a divatos liberális kétkedések terén sem (test feltámadása, Krisztus istensége, pokol, mennyország, predesztináció, stb). Ugyanezt láttam kortársainál, akik ugyanannak a professzornak a hatása alatt állottak. A későbbi generációt már hallottam csúfolódni apámék fölött a verbális inspiráció hivése, a pokol elfogadása, stb. miatt. Valami gyermekies módon nem volt számára mindez külön probléma. Nem hitte ezeket tudatosan, írásszerű fundamentumra helyezkedve, hanem csak tartotta ezeket a történeti hite kezeivel. Úgy valahogyan magától értetődő volt ez számára. S ennek a hatása gyermekkoromban a hitélet terén - visszafelé elgondolva - úgy látom, hogy sokban átsegített. Anyámnál a szokásos „imakönyvből imádkozás” volt a főként vasárnapi vallásoskodás maximuma. Tompa „Olajág”,243 s úgy emlékszem, hogy a Csiky-féle „Hit, remény, szeretet”244 olvasódott nála salátává, sok kedves betéttel, aranymondással tarkított könyveiben (ez utóbbiak azonban csak a későbbi időben). A másik megemlítésre kívánkozó szüléimről: az ő sokszor megcsodált igénytelenségük. Mind kettő anyagilag jobban szituált famíliából származott, s náluk mégis a lehető legkomolyabb értelemben vett igénytelenséget láttam az étkek terén az úgy nevezett kultúri igényekkel szemben, s a társadalmi szokások, a várossal élés, színház, stb. egyre erősödő divatjában (úgy tudom, hogy apám, aki 1942-ben halt meg, s csak az utolsó hónapokban volt kissé tehetetlenül gyenge, 2 ~ Kiss János 1821. április 14-én született Szentkirályszabadján. 1834-től kezdve Pápán tanult. 1844-1846 között a poéták publicus praeceptora, 1846-tól Szőnyben rektor, majd 1850-től Kömlő- dön nevelő volt ifjabb Pázmándy Dénes gyermekei mellett. Az 1853/54. tanévben a berlini egyetemen tanult. Hazatérése után újra nevelő lett a Pázmándy családnál. 1856-ban választották meg a pápai Teológiai Akadémia rendes tanárává. 1856-1858 között az egyháztörténelmi tanszéken adott elő, majd a dogmatikai katedrát foglalta el, s ott működött nyugalomba vonulásáig, 1899-ig. Mint teológiai író a hazai racionalizmus kései, de jelentős képviselője volt. Fő művei: Keresztyén hittan. I- II. Pápa, 1862-1865; Kálvin élete. Pápa, 1864.1906-ban halt meg Pápán. DPL1906.564-566. TUNGLI 1997.63. SZÖGI 2001.81 (297. sz.). 243 Tompa Mihály 1817-ben született Rimaszombatban (Gömör és Kishont vm.). Tanulmányait Igriciben (Borsod vm.) és Sárospatakon folytatta. Jogot is hallgatott Pesten. Bejei (Gömör és Kishont vm.), keleméri (Gömör és Kishont vm.), majd hanvai (Gömör és Kishont vm.) lelkipásztor volt. 1847- től a Kisfaludy társaság tagja, 1858-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett. 1868-ban Hanván hunyt el. Olajág (Elmélkedések, fohászok, imák nők számára) című kötete 1867-ben jelent meg Pesten. SZINNYEI1891-1914. XIV. 291-296. ZOVÁNYI1977.648. 244 Csiky Lajos 1852-ben született Kenderesen (Jász-Nagykun-Szolnok vm.). Tanulmányait Pesten, Kecskeméten, majd Debrecenben végezte. 1877-1878-ban külföldön is tanult: Edinburghban és Baselban. Hazatérése után segéd- majd rendes tanár lett Debrecenben a teológiai akadémián. 1914-ben nyugalomba vonult. Nagybányára, később Mátészalkára költözött. 1925-ben hunyt el. A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság választmányi tagja volt. Hit, remény, szeretet című munkája 1884-ben Budapesten jelent meg, számos kiadást ért meg. SZINNYEI 1891-1914. II. 368-370. ZOVÁNYI 1977.127,128. SZÖGI 2000.50 (54. sz.).-329-