Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Komáromi Egyházmegye

Komáromi egyházmegye

NEGYED Kiss Gyula lelkész

Születtem Dunamocson, egyszerű, földműves családból. Szüleim neve: Kiss András és Papp Mária. Már mindketten meghaltak. Hatan voltunk testvérek. Hárman meghaltak, így csak hárman maradtunk.

Elemi iskoláimat Dunamocson végeztem. A helybeli református elemi népiskolába jártam. Hat osztály után beiratkoztam a pápai református kollégiumba. Itt az első osztályt elvégeztem, közben szülőfalumat is elszakították a csehek, így kényszerültem, hogy a gimnázium további osztályait a legközelebb eső Komáromban végezzem. A komáromi Szent Benedek-rendi római katolikus gimnáziumban a második osztályban magántanuló voltam, a többi osztályt már mint rendes, bentlakó tanuló végeztem. Itt is érettségiztem 1926-ban kitüntetéssel. Komáromban gimnáziumi tanulmányaim alatt kénytelen voltam instruálással (correpetitor) foglalkozni, hogy ellátásom biztosítani tudjam. Maga a gimnázium is sokat segített rajtam: ruhát, cipőt, tandíjmentességet adott, sőt egyszer nyertem egy ösztöndíjat is.

A gimnázium végzése után a Losoncon létesített református teológiai szemináriumba iratkoztam be. Itt a református egyház ingyenes diákja voltam négy éven át. A teológiai szeminárium elvégzése után (1930) mint szenior végeztem be Losoncon teológiai tanulmányaim. Sörös Béla teológiai igazgató, későbbi püspök, és Balogh Elemér pozsonyi református püspök, az úgy nevezett szlovenszkói és kárpátaljai református egyház egyetemes konventje lelkészelnökének ajánlására elnyertem a skót református egyház stipendiumát, s így nyolc hónapot Skóciában tölthettem a skót református egyház edinburghi és aberdeeni teológiai akadémiáin. Hat hónapot voltam Aberdeenben, és két hónapot Edinburghban (az 1930/31. iskolai évben).

Hazajővén Skóciából 1931-ben, ugyanezen év szeptember 1-től Sándor Benő negyedi lekipásztor199 vett maga mellé mint segédlelkészt. 1931. október 1-től elvégeztem a csehszlovák hadseregben a három hónapi katonai szolgálatot, minden rendfokozat nélkül, mint közlegény. 1931. december 31-én leszereltem. 1932. március 1-én Balogh Elemér református püspök, konventi lelkészelnök maga mellé rendelt Pozsonyba, s itt működtem 1935. szeptember 1-ig mint konventi titkár, majd 1935. szeptember 1-től 1935. november 15-ig mint püspöki titkár. Papi vizsgát 1932. június 22-én Losoncon tettem.

199 Sándor Benő 1867. február 20-án született Rétén (Pozsony vm.), apja Sándor Lőrinc közbirtokos, anyja Prikkel Lujza volt. Tanulmányait Rétén, Pozsonyban, majd Pápán végezte. 1889-1890 között Garamlökön, 1890. július-1890. október között Hontfuzesgyarmaton helyettes lelkészként, 1892-ig ismét Garamlökön, 1892-től Nagysallón káplán-tanítóként szolgált. Az 1893-ban Pápán tartott egyházkerületi közgyűlésen szentelték lelkésszé. 1893-ban választotta meg a bajkai gyülekezet, 1897-től 1906-ig Hontfuzesgyarmaton, 1906-1911 között ismét Bajkán, majd 1911-től 1940-ig Negyeden szolgált rendes lelkészként. Felesége Szente Lenke volt. 1940. július 22-én 73 éves korában hunyt el. DREL1.1. u. B^jka. 1,10. Hontfüzesgyarmat. 1.1. II. 15. DRELII. 259. a. 1940. okt. közgy. 14. DREKK 0.394t. 256. TtREL I. 8. d. 9. Negyed. 69-70,128. DPL1940.141.-308-