Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)
Komáromi Egyházmegye
Komáromi egyházmegye tori állás elhalálozás következtében193 megüresedvén, 1929. október 21-én mint sárkeresztesi segédlelkész egyhangú meghívással lelkipásztorrá választattam. Beiktatásom 1930. április 6-án történt Medgyasszay Vince akkori mezőföldi esperes által. Ez időpontig helyettes lelkész voltam saját gyülekezetemben. Helyzetem mint rendes lelkipásztornak nem volt könnyű. Egy szerencsétlenül lefolytatott iskola- és tanítólak-építés miatt lelki békességében felkavart, megbolygatott gyülekezetét kaptam, melyet a baptizmus is alaposan kikezdett. Az adóssággal agyonterhelt gyülekezet válságát nagyban súlyosbította az időközben teljes erejével kibontakozott gazdasági depresszió. Híveimmel életközösségben éltem, mindenütt köztük voltam, keveset beszéltem, kötelességeimet végeztem, saját életemet zaboláztam. Nyolcévi munka után eltűnt a baptizmus utolsó maradványa is, a gyülekezet lelki egysége helyreállott, kifizettetett az iskolaépítési tartozás, s a gyülekezet egyes tagozatainak missziói élete megindult. Mindezek belső értékét csak az Isten tudja, lemérésükre nem vállalkozhatom. Vasútállomástól 12 kilométer távolságra fekvő, eldugott egyházközségemben parancsoló szükség is, de belső vágy is késztetett egyháztörténelmi stúdiumom folytatására. Ekkor már tisztán állott előttem a magyar protestáns egyháztörténelem problematikája. E ponton mindent egyedül Révész Imre194 tanulmányainak köszönök. Megkezdtem egyes kérdésekhez az adatgyűjtést, majd nekiláttam a feldolgozásnak. Előbb 1937-ben megírtam és kiadtam a csákberényi egyház történetét.195 Első tudományos munkámmal néhai Csikesz Sándor buzdítására léptem a nyilvánosság elé. Az ő vasmarkának szorítása közben az eredetileg Samarjai János196 197 szertartásos könyvének19' forrásairól írt dolgozatomat kénytelen voltam egy gyakorlati teológiai rendszerbe zsugorítani. E dolgozat alapján 193 Rácz István 1918-1929 között szolgált Csákberényben. Kislángról (Fejér vm.) került Csákbe- rénybe, ahol 1912-1918 között lelkészkedett a kislángi gyülekezet első lelkészeként. Felesége Fazekas Julianna volt. 1929. szeptember 29-én hunyt el súlyos betegségben, elmegyógyintézetben Budapesten. TtREL 1.8. d. 6. Csákberény. 2,19. d. 8. Kisláng. 1,2. 194 Révész Imre, ifjabb 1889-ben született Pápán. Középiskoláit Kassán végezte, a teológiát Kolozsváron és Montaubanban. Rendes tanárként kezdett tanítani Kolozsváron, az egyháztörténelmi tanszéken, ahol bölcsészdoktorrá avatták. 1920-tól debreceni lelkész, az egyetem nyilvános tanára, majd a tiszántúli egyházkerület főjegyzője, végül 1938-től 1949-ig püspöke lett. 1913-1920 között főmunkatársa, társszerkesztője volt a kolozsvári Református Szemlének, 1920-1923 között a debreceni Hit és Élet című folyóiratnak. Az állammal megkötött egyezmény aláírása után lemondott püspöki és lelkészi tisztségéről is. 1967-ben hunyt el Budapesten. ZOVÁNYI 1977. 507-509. MARKÓ 2001-2007. V. 730-732. 195 KATHONA Géza: A csákberényi református egyház története. Pápa, 1937. 196 Somorjai M. (Máté) János 1585-ban született Galgócon, apja Somorjai Máté, galgóci lelkész volt. 1605-1608 között Nagyszombaton folytatta tanulmányait, Szencen rektorkodott. 1611-ben a heidelbergi egyetemen tanult, hazatérte után Nagyszombaton lett rektor, majd 1614-ben Nagymagyaron (Pozsony vm.) lelkész. 1616-tól Halászin (Moson vm.) folytatott lelkészi szolgálatot haláláig, 1652-ig. 1622-től 1652-ig a felsődunamelléki egyházkerület püspöke volt. DREL II. 70. a. 1. 61. LISZKAY 1877. 43. ASZTALOS 1924. 18. KATHONA 1939. 6-17. SERES 2002. 159. KÖBLÖS- KRÁNITZ 2009.583. 197 Kathona Géza: Samarjai János gyakorlati theológiája. In: Theologiai Tanulmányok (szerkeszti: Csikesz Sándor). 61. szám. Különlenyomat a Theologiai Szemle XVI. évfolyamának pótfüzetéből. Debrecen, 1939.-306-
