Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)
Bevezető
Bevezető egyházi társadalom felépítése, képzettsége, mobilitása iránt érdeklődő egyháztörténészek is. Ezenfelül érdekesnek kínálkozik az emberi sorsokra, egy sajátos társadalmi réteg életére kíváncsi minden „egyszerű” olvasó számára. Tanulságos olvasmány lehet a ma szolgáló lelkipásztoroknak is, egy röpke visszaemlékezés erejéig bepillantást nyerhetnek akár saját gyülekezetük múltjának egy fejezetébe is, néha pedig támadhat az az érzésük is, hogy „semmi sem új a nap alatt...”105 106 Némelyik gondolat hetven évvel ezelőtt papírra vetett, azóta beteljesült jóslatnak is felfogható, vagy ma is nyugodt szívvel vállalható, leírható volna.107 Bevezetőnket hadd zárjuk ismét Soós Béla soraival, melyeket egy világégés kellős közepén vetett papírra! embernek keserítik el az életét, híveinek is hasznos felvilágosítást lesz képes adni olyan kérdésekben, amelyekkel a mi népünk nem szeret foglalkozni, nincs is ehhez kellő iskolázottsága, de amelyeknek ismerése a termény értékesítés, termelési ágak jövedelmezősége szempontjából nagy jelentőséggel bír, a közvagyonosodást igen szépen mozdítja elő.” DREL1.1. a. 1920. szept. közgy. Esperesi jelentés. 11. 105 A lelkészek és rektorok életrajzait, tanulmányait tartalmazó adatbázisainkat, köteteinket Pá- lyi Zsófia és Szász Lajos is eredményesen használták az „ároni házakról” írott tanulmányaikban. PÁLYI 2011.77-84. PÁLYI 2012.21,24-26,39-48,56-85,139-140. SZÁSZ 2011.3-47. 106 Préd 1,9 107.JCülönlegessége lelkészi szolgálatomnak az, hogy mint gyári tisztviselő a gyárban végzett munkáért kapom a megélhetéshez szükséges fizetést, s a lelki gondozói tevékenységem a 400 lelkes szórványgyülekezetben teljesen „ingyenes" szeretetszolgálat. Evangéliumi szempontból megkülönböztetett előnye van szolgálatom ilyen jellegének, bár nehézsége sem tagadható le, de mégis mintha a keresztyén pásztorokra váró sorsdöntő idők figyelmeztető jele lenne ez az evangéliumi „ingyen” szolgálat.” (Böröczky Gábor füleki segédlelkész) ,A gyülekezetnek felekezeti öntudata van. Hitbeli nagyon kevés. 12 év alatt soha senki nem jött hozzám azzal a célzattal, hogy hitbeli kérdésről beszéljen velem!’ (Pataky László kercaszomori lelkész) „Volt olyan presbiterem, aki kiszámította, hogy 10 év alatt mennyit fizetett az egyházhoz, s fájlalta, hogy mennyivel gazdagabb volna most, ha más vallásává lett volna, ahol úgyszólván semmit se kellett volna fizetnie. [...JTudom, hogy azért, sőt éppen azért még fokozottabb munkát kellene végezni, de olyan lesújtó, amikor ezt is, azt is megkísérli az ember, egy darabig folytatja, aztán a részvétlenség miatt abba kell hagyni. Igen nehéz dolog vetni aratás nélkül. A sikertelenség ellenére sem veszíteni el szolgálatkészségünket. Erőt nyerni, megvigasztaltatni az Ige szavaiból, hogy más a vető és más az arató. Elkeserítő, hogy sokszor éppen abban gáncsolnak el a legjobban, amiben a legtisztább szándékkal a legjobbat akartam.” (Kovács Elek kerkanémetfalui lelkész) „Ehhez pedig feltétlenül szükség van először lelkipásztori közösségre. Kicsiben először. Ha megdöbbentő a hit és szeretetközösség hiánya gyülekezeteinkben, még szomorúbb és még megdöbbentőbb ez a hiány közöttünk, lelkipásztorok között! Amíg hozzám területileg is közelálló 8-10 lelkipásztortársammal nem tudok testvéri közösségben lenni, addig nem tudok vágyakozni igazán a lelkészegyesület országos közösségébe. Ha természetes az, hogy lelkész lévén, életem legnagyobb csalódásai lelkipásztorok részéről értek, éppen olyan természetesnek tartom, hogy nékünk, lelkipásztoroknak gyakorta - havonta - kellene találkoznunk, - kik területileg közelebb vagyunk egymáshoz hogy az evangélium mellett elsősorban miközöt- tünk dőljenek le a válaszfalak. [...] A lelkipásztori közösség ilyen megvalósulásához azonban szükséges valami, ami megint hiányzik belőlünk: a fegyelem. Önmagunk fegyelmezése, alárendelése a magasabb és legfőbb célért! A magyar református lelkipásztorok társaságának a legfegyelmezettebb közösségnek kellene lenni, s ma sokszor még arra sem vagyunk képesek, hogy egy-egy, önművelődésünket célzó egyházmegyei lelkészértekezleten többségileg vegyünk részt, és végig részt vegyünk azon!" (Németh Lajos sárkeresztesi lelkész) „Hiszem, aki a lelkészi pályát élethivatásul választja, annak meg kell tanulnia sok mindenről a lemondást, és tudnia kell, hogy nem a földiekben való bővelkedésben van az embernek az ő élete. Azonban szükségesnek tartanám, hogy a lelkészekről való gondoskodás olyan mérvű legyen, hogy a létfenntartási minimum biztosítása el ne vonja őket hivatásuk betöltésétől és az egy szükséges dologgal való foglalkozástól.” (Rácz Béla gyulafirátóti lelkész)-29-
