Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Bevezető

Bevezető

„Sok lelkész az önéletrajzot egypár számmal és névvel intézi el. Jól tudjuk, hogy éppen az önéletrajzírás nehéz, kelletlen feladat, de a mégis beérkezett részletesebb jelentések arról győznek meg, hogy jövendő egyháztörténet-írásunknak a legeslegértékesebb forrásai éppen ezek a minél részletesebb önéletírások lesznek, mint ahogy a múltra nézve ma ez a helyzet. Hivatalos jegyzőkönyvek sosem az életet adják, élmény nincs bennük, nem lehetnek őszinték, s főleg nem egyéni szempontok szerint néznek. Egyháztörténet-írásunk eddig főleg avval foglalkozott, hogy a pap mennyi értékű építést végzett, milyen anyagi sikert ért el. Gyülekezeteink szociális és lelki életére nézve szinte semmi adattal nem rendelkezünk a közvetlen múltból és jelenből sem! Nyelvészek, folkloristák, regényírók mutatják be népük életét, de lelkészek, akik lelkűkkel foglalkoznak, nem tudnak, vagy nem akarnak erről a lélekről semmit mondani! Ezért kap a közvélemény teljesen hamis képet a papok és családjuk, meg a református gyülekezetek belső életéről. E gyűjtés kapcsán e téren rengeteg mulasztást lehetne pótolni. [...] Ma még lehet valamit csinálni. Ki tudja, nem lesz-e holnap lángtenger a papírtenger? Ezért igyekeznék mindem erőmmel menteni, ami még menthető.”108 Sapienti sat.

Az idézet Soós Béla 1944. július 30-án írt levelében olvasható. DREL I. 1. b. Iktatott iratok. 3249/1944. sz.-30-