Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Komáromi Egyházmegye

Komáromi egyházmegye temről. Tehát Tárnok Gyula 1913. június 15-én bevonult katonai szolgálatra. Ugyanezen év szeptember 15-én ismét az egyetemen folytatja tanulmányait. 1914. év tavaszán a már régebben benne lappangó tüdőcsúcshurut teljesen akuttá vált, állítólag a túlfeszített munka következményeként, és így a tervezett szigorlatozást abba kellett hagynia, mert Engel dr. magántanár155 elparancsolta Tárnok orvostanhallgatót Budapestről. Az Erzsébet-szigeten fekvőkúrát tartó betegnek édesapja hozta a hírt, hogy általános mozgósítás van, tehát be kell vonulnia és jelentkeznie kell ezredénél. Az einjährig-freiwilliger Mediziener Gefreiter156 azzal bíztatta szüleit, hogy rö­videsen visszajön, hiszen akut tüdőcsúcshurutjával úgysem fogadják el katonai szolgálatra. Szombathelyen, a kaiserliche und königliche Infanterieregiment No. 83. (császári és királyi 83. gyalogezred) ezredorvosa azonban a vizsgálat után kijelentette, hogy: „Tudod, fiam, ennek a te tüdőcsúcshurutodnak nagyon jót fog tenni a galíciai157 158 homok. Majd attól elmeszesedik.” így került ki az orosz harc­térre az egyéves önkéntes orvostanhallgató őrvezető úr a hadiszázaddal, amely­ben egy évvel ezelőtt szolgálta le a 3 havi csapatszolgálatot, hogy a többit majd kórházban teljesíthesse. Természetesen a Krasznik-Polichna mellett vívott csatáig szó sem volt arról, hogy az orvostanhallgatók külön szakszolgálatot telje­síthetnek. Cipelték a 120 élest a borjúban1 8 és a többit a zsebekben, mert ott a patron fontosabb volt a kenyérnél is. A háború első időszakában a mi hadvezetőségünk egyáltalában nem takaré­koskodott emberrel és tisztekkel. így csakhamar sor került arra, hogy a közben a galíciai homoktól valóban meggyógyult Tárnok a szükségtől kényszerítve és ka­tonai szellemtől indítva önként vállalt szakaszparancsnokságot. 1914. november 18-án Szulaszovánál bal karját egy orosz golyó fúrta át, és így hazakerült előbb a 165 Engel Károly 1879-ben született Rákópribócon (Turóc vm.). Tanulmányait Becsben és Buda­pesten folytatta. 1902-ben szerzett orvosdoktori oklevelet. 1902-1909 között Korányi Frigyes klini­káján tanársegéd, majd Jendrassik Jenő adjunktusa volt. 1912-ben szerzett magántanári képesítést, 1929-ben címzetes rendkívüli tanári címet és egyetemi vizsgázatási jogot kapott. 1922-től az Appo- nyi Albert Poliklinika belgyógyászati osztályának vezetője, 1925-től a belgyógyászati diagnosztika egyetemi előadója volt, emellett a Belgyógyászati Társaság alapító elnöke, a Belorvosi Archívum szerkesztője. 1968-ban hunyt el. MARKÓ 2001-2007. II. 355-356. KAPRONCZAY 2004.85. 156 einjährig-freiwilliger Mediziener Gefreiter (német): egyéves önkéntes orvostanhallgató őrve­zető. 157 Galícia közép-európai történelmi régió, mely a Dnyeszter folyó felső folyásának térségét öleli fel, keleti fele pedig a Vörösoroszország nevet viseli. A középkorban a Kijevi Rusz szétesése után területét Halics (Gácsország) néven önálló fejedelemség fogta össze Halics központtal, mely 1200- ban egyesült a keleti szomszéd (a magyar történelemben Lodoméria, Ladomér néven ismert) Volhínia fejedelemséggel. A Halics és Lodoméria királya címet a magyar királyok is viselték, bár ez csak rövid időszakokra jelentett a XII. század legvégén és a XIII. század elején eme területek feletti tényleges uralmat. Az önállóság az 1340-es évekig tartott, ekkor Halicsot Lengyelország, Lodomériát a Litván Fejedelemség foglalta el. Lengyelország 1772-es felosztása után Galícia a Habsburg Biroda­lom legészakibb tartománya lett Lemberg (Lwów, Lviv, Lvov) fővárossal. Az első világháború befeje­zése után először Nyugat-, majd Kelet-Galícia és Volhínia is Lengyelországhoz került, a II. világhábo­rú német megszállását követően pedig Nyugat-Galícia Lengyelország, Kelet-Galícia és Volhínia a Szovjetúnió része lett. Az utóbbi területek ma Ukrajnához tartoznak. 158 A régebben kizárólag borjúbőrből készült katonai hátizsák népi elnevezése.-293-

Next

/
Thumbnails
Contents