Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)
Komáromi Egyházmegye
Komáromi egyházmegye kedése óta apámnak igen kedves barátja volt. Másnap vonattal mentünk Pápára, s apám a gimnázium I. osztályába beíratott. Másnap felvettem a térítői37 „kék kabátot”, és hordoztam két éven át, amikor a terítőséget elvesztettem, mert sajnos a „glütyüzést”38 fontosabbnak tartottam a tanulásnál, s bizonyítványomba hármasok csúsztak be. AIV. gimnázium elvégzése után preparandiába akartam menni, de apám nem engedett, ismerve pályája nehézségeit. 1912-ben „jól” éretten végeztem a gimnáziumot. Ekkor kértem apámat, hogy hadd mehessek az egyetemre, mert számtan-fizika szakos tanár szeretnék lenni. Apám kérdéssel válaszolt: mért vagy „megbolondulva”, hogy mindenáron erre a (piszok) pályára akarsz menni, mivel egyik öcsém már gimnazista volt, a másik pedig most volt menendő, három gyermek taníttatása pedig a nagyon szerény tanítói fizetésből - kedvezmények nélkül - lehetetlen. így kerültem a teológiára, bizony kevés lelki diszpozícióval. De - Istennek hála - itt áldott hatásokat nyertem, főként dr. Czeglédy Sándor professzoromtól és Győry Elemér mostani püspökünktől, aki meghitt barátságába fogadott. Voltam a reggeli könyörgések 3 évig harmónium-kísérője, a főiskolai Kántusnak ifjúsági elnöke, és 2 évig dis- penzátor39 a köztartáson. A teológia abszolválása után 1916. augusztus 1-i dátummal püspök urunk Csallóközaranyosra rendelt segédlelkésznek Czirók János40 mellé. Itt készültem a kápláni vizsgára, melyet 1916. IX. 5-én jeles eredménnyel tettem le. A 84-ik évében levő principális mellett minden funkciót magam végeztem, ezen kívül vágyamnak is élhettem, taníthattam az elemi iskolában. A háború kellős közepén, mikor már az emberek belefáradtak a sok aggódásba, gyászba, a pasztorizációra sok alkalom kínálkozott: betegeket látogattam, hadiárvákat és özvegyeket gondoztam, hivatalos megbízásból is. 1917. szeptember 10-én Bakony-Magyaris. 1871-1873 között Komáromban, a községi elemi iskolában volt vallástanító. 1873-ban Kamocsán, majd 1873-tól 1876-ig Perbetén volt segédlelkész. Az 1874-ben Pápán tartott egyházkerületi közgyűlésen szentelték lelkésszé. 1879-1883 között Csilizradványon, 1883-tól 1894-ig Deákiban, 1894-1907 között Győrben szolgált. 1907. november 24-én hunyt el 61 éves korában. DREKK 0. 394t. 180. TtREL I. 8. d. 6. Csilizradvány. 12,13, 22. Deáki. 1, 23. d. 7. Győr. 1.1. II. 19,19a, 22. d. 10. Perbete. 1.1. PATAKY1985.375. 37 A térítők feladata a kollégiumi közétkeztetésben, a konviktusban az asztalok megtérítésén túl az étel kihordása is volt. Kiváltságos feladatkörnek számított, mert ingyenes étkezéssel járt. RACZ 1987.143-144. 38 A glütyüzés a golyózás játékának jellegzetesen pápai diákszava. RACZ 1987.155. 39 diszpenzátor (a latin dispensator = számtartó, sáfár szóból): a kollégiumi diákönkormányzat egyik tisztsége, a XX. század első felében a szénior helyettese, aki főleg gazdasági ügyekkel foglalkozott, eszerint a korábbi ellenőri (contrascriba) és sáfári (oeconomus) feladatkört vitte. KIS 1896. 32, 35-41. RÁCZ 1987.153. 40 Czirók János 1833-ban született Nagytany községben (Komárom vm.). Tanulmányait Pozsonyban és Pápán végezte. 1859-ben a Pápán tartott egyházkerületi közgyűlésen szentelték lelkész- szé. 1868-ban a révkomáromi segédlelkészségből választotta meg a csallóközaranyosi gyülekezet. 1926-ban (kényszer)nyugdíjazták, 1930. január 21-én hunyt el 97 éves korában. 1908-tól folyamatosan szolgáltak mellette segédlelkészek. Felesége Bartók Júlia, Tóth János vágfarkasdi lelkész özvegye volt. DREL II. 259. a. 1930. 44. DREKK O. 394t. 133. TtREL I. 8. d. 6. Csallóközaranyos. 1-2, 23. DPL1930.20,24,168,251.-239-
