Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Komáromi Egyházmegye

Komáromi egyházmegye

pénzt egyrészt a magam fenntartására, főként ruhára fordítottam, másrészt édesanyámnak adtam. A nehéz helyzet nem csak hogy nem csüggesztett el, de öntudatossá tett, hogy én is segíthetek szüleimnek. A nyári vakációkat a komáromi katonai tölténygyárban dolgoztam végig. Egyrészt pénzt kerestem, másrészt az osztrák és cseh tisztektől egészen jól megtanultam németül.

Küzdelmes, dolgos ifjúságom volt, de áldom érte Istent, hogy a mindennapi munkában testileg-lelkileg megerősödtem. Gondolkodásban, akaratban, nem jajgatva tétlenkedő, de a gyakorlati kivitelben magabíró, erejét és képességeit ismerő férfi lettem húsz éves koromra. Ma látom igazán, hogy milyen jó nevelő iskola volt ez a nehéz és felelősségteljes ifjúság.

Gimnazista életemet Trianon is megzavarta. Már letettük a nyolcadikos évzáró vizsgákat, készen voltak írásbeli érettségi dolgozataink, amikor Hatala főigazgató19 tudtul adta, hogy szóbeli matúrát csak cseh rendszer szerint tehetünk. A csehszlovák hatóságoknak a mi csendes diákéletünkbe való durva beleavatko- zása annyira felháborított, hogy 11 társammal boldogult Németh István püspök úr közbenjárására, miniszteri engedéllyel Pápán a Kollégiumban tettük le a matúrát, feltűnő jó eredménnyel.

Matura után a pápai Teológiai Akadémiának lettem hallgatója. Mindvégig tiszta jeles eredménnyel végeztem tanulmányaimat, negyedéves koromban már pápai szénior lettem. Sok kedves emlék fűz Pápa városába. A legkedvesebb az a bizalmas viszony, ahogy a teológiai tanárok mind a papnövendéknek minden téren segítségére voltak. Mi akkor ezt a türelmes szeretetet nem eléggé értékeltük, de annál többre becsülöm most, amikor az életben lelkipásztori pályámon ebből kaptam a legkevesebbet.

Kápláni bizonyítvánnyal kezemben szolgálatomat 1924. szeptember 8-án kezdtem meg mint Komáromba rendelt segédlelkész, és ott szolgáltam 1924. október 1-ig, amikor is katonai szolgálattételre bevonultam, ahonnan 1925. március 28-án szabadultam, s ekkor Komáromszentpéterre rendeltettem segédlelkészként. Itt szolgáltam 1926. április hó 17-ig, innen Hetényre mentem helyettes lelkésznek, és itt működtem 1926. november 26-ig. 1926. november 27-től 1927. október 31-ig Csallóközaranyoson voltam helyettes lelkész, 1927. november 1-től Komáromszentpéteren 1927. december 1-ig, 1927. december 1-től Apácaszakállason 1928. március 15-ig mint helyettes lelkész szolgáltam. 1928. március 15-től

1928. április 2-ig Nemesócsán Gyalókay László esperes20 mellett, 1928. április 2- től 1928. szeptember 10-ig Kisújfalun Lénárt Lajos21 mellett segédlelkész19 Dr. Hattala István főigazgató hivatalos látogatást tett az iskolában 1921. május 11-13-a között, elismerését fejezte ki a tanári karnak az ifjúság nevelése és oktatása terén kifejtett munkájáért. A komáromi Szent Benedek-rendi katolikus főgimnázium értesítője 1920/21.5.

20 Gyalókay László 1923-1933 között volt a komáromi egyházmegye esperese. ZOVANYI1977.333.

21 Lénárt Lajos 1849. december 13-án Bátorkeszin született. Pozsonyban, majd Pápán tanult, ahol 1874-ben végezte a teológiai tanulmányait. Ácson 3 évig akadémikus rektor volt, majd Bátorkeszin és Komáromszentpéteren segédlelkészi szolgálatot végzett. Az 1882-ben Székesfehérváron tartott egyházkerületi közgyűlésen szentelték lelkésszé. 1880-1883 között segédlelkész volt Deákiban, ahol a másodtanítóságot is viselte 1881-1882 között. 1889-1928 között szolgált Kisújfalun. Felesége-235-