Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Komáromi Egyházmegye

Komáromi egyházmegye

gimnazista, sem teológus időmben nem volt egyetlen óra se, amelyre én rendesen fel ne készültem volna. Ezt se csinálja utánam minden diákgyerek! Fanatikusa lettem a kötelességteljesítésnek. Tanáraim is, osztálytársaim is, azok a barátaim, akikkel együtt voltam Étén, akikkel közös bibliaórákat tartottunk, tudták, hogy mi mozog bennem.

A tanárokkal hamar rendbe jöttem. Tudomásul vették a határozott javulást, őket az eredmény, és nem az én lelki életem érdekelte. Negyedikes koromban már javítottam németből, ötödikben pedig tiszta jeles lettem. Hogy micsoda sziszifuszi munka volt két év alatt a hármast jelesre dolgozni, azt csak az tudja, akit Egler Dózsa17 tanított. Német pontosságnak, a semmit el nem engedésnek, a nem felejtésnek mintaképe volt. Églernél csak rontani lehet, javítani nem, ez volt az általános diák közvélemény.

Osztálytársaimmal nehezebben ment a megegyezés. Amikor legjobb barátomnak megmondtam, hogy lelkiismeretem tiltja a súgást, és nem vagyok a kedvéért a tanárt becsapni, összeverekedett velem. A köztem és társaim között feszülő ellentétből valamit az osztályfőnököm, boldogult Béry Zsigmond18 is sejthetett, de én nem árulkodtam, társaim pedig bölcs dolognak tartották még nálam is alaposabban hallgatni.

Egyszer azután mégis megtört a jég. Sok életrevalóság volt bennünk! Rájöttünk a munkamegosztás elvének gyakorlati hasznára. Igen sok időnket elvette például a latin szavak szótárba írása; úgy segítettünk egymáson, hogy naponta közösen készültünk. Összejöttünk 10-15-en, én kiszedtem a latin szavakat, a másik a görögöt, a harmadik elkészítette az algebrai feladatot, ki miben volt otthon. A többi csak másolta. Ha valaki valamit nem értett, egy azonnal meg tudta magyarázni. Tanáraink általában gyanakodtak, hogy mindig együtt gombolítunk, de a tudásbeli eredmény minket igazolt. Evek során oly ügyesen összedolgoztunk, hogy nem tudtunk egy napig se meglenni egymás nélkül. Húszán végeztük el a nyolcadik osztályt, tizenegy lett közülünk prematúrus, ezek között is a legtöbb a mi társaságunk volt.

Gimnazista korom egyik legnagyobb élménye az 1917-1918-as világháború volt. Édesapámat 42 éves korában mint öreg népfölkelőt hívták be katonának. Édesanyám a legnagyobb nehézségek között tudta csak fenntartani a családot. Kis húgom akkor járt elemibe, az öcsém kereskedő inas lett, én tovább tanultam. Tandíjmentességem mellett állandóan 4-5 fiút instruáltam, és az így keresett

17 Égler Dózsa 1880-ban született Szakálházán (Temes vm.). 1899-ben öltözött be, egyszerű fogadalmat 1903-ban, ünnepélyes fogadalmat 1906-ban tett. Magyar-német szakos szerzetes tanár és a felsőbb osztályok könyvtárának őre volt. 1906-1909 között Esztergomban, 1910-1910 között Kőszegen tanított, 1910-től 1912-ig hitszónok volt, 1912-1918 között Komáromban, majd 1928-1935 között Győrben oktatott. 1935. április 16-án hunyt el. SCHERMANN 1940. 102-103. BERKÓ-LEGÁNYI 1986.147-148.

18 Béri Zsigmond 1881-ben Tapolcán (Zala vm.) született. 1897-ben beöltözött, 1901-ben egyszerű, 1904-ben ünnepélyes fogadalmat tett. Hittan, magyar, latin, történelem okleveles rendes tanár és a tanári könyvtár őre volt. 1904-1905 között Komáromban, 1905-1912 között Pápán, majd 1912-től ismét Komáromban tanított. 1917-ben ideiglenes nyugalomba vonult Zalaapátiba, ahol 1918. február 13-án meghalt. SCHERMANN 1940.101. TUNGLI1997.144. BERKÓ-LEGÁNYI 1986.146.-234-