Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Drégelypalánki Egyházmegye

Drégelypalánki egyházmegye

lelkész-tanítóképzésre való tekintettel nem teljesítették. Hazakerültem a szülői házhoz, s 1932. május 27-től 1933. szeptember 1-ig Kovács Sebestyén József perőcsényi (Hont megye) református lelkipásztor mellett mint kisegítő működtem, s állandó szószéki szolgálatot végeztem. Miután kitűzött életcélomat mindenképpen el akartam érni, 1933-34. évben felvételemet kértem a losonci református teológiai szemináriumba, s a fent jelzett időben harmadévemet el is végeztem. Tekintve, hogy az ott szerzett tájékoztatás szerint a losonci végzettségemet Magyarországon nem ismerték volna el, én pedig mint magyar állampolgár lelkészi szolgálatot csak saját hazámban végezhettem volna, kénytelen voltam a 4-ik évet 1933-1934-ben Kolozsváron befejezni, amelynek oklevelét idehaza elfogadták. Két küzdelmes esztendő volt, megszállt területen, idegen környezetben, nehéz anyagi körülmények között, határokkal elválasztva hazámtól és a szülői háztól. Isten azonban megsegített, s 1935. évi december hó 17. napján az első lelkészképesítő oklevéllel a zsebemben hazatértem.

1936. januárjában főtiszteletű Medgyasszay Vince dunántúli református püspök úr kegyes volt felvenni kerülete segédlelkészi státusába, s exmittál- tatván 1936. első hónap 21-től rendelkezési állományban Balassagyarmatra rendelt. 1936. május 25-től 1937. IX-ik hónap 30-ig mint segédlelkész működtem néhai Nagy István esperes úr mellett a szokolyai református gyülekezetben. 1937. X-ik hónap 1-től 1938. Il-ik hónap 4-ig Balassagyarmaton tartózkodtam rendelkezési állományban. 1938. Il-ik hónap 5-től 1938. IV-ik hónap 22-ig Újpesten, 1938. IV-ik hónap 23-tól 1938. Vl-ik hónap 30-ig Hatvanban mint ideiglenes segédlelkész teljesítettem szolgálatot. 1938. VIII-ik hónap 1-től

1940. IX. hó 30-ig Balassagyarmaton tartózkodtam rendelkezési állományban.

1940. X. hó 1-től a mai napig Salgótarjánban mint vallásoktató segédlelkész működök.

Második lelkészképesítő vizsgámat Pápán 1938. szeptember 8-án tettem le.

1942. december 8-án nősültem Salgótarjánban. Feleségem Koppány Anzelma Zsófia, aki Mizserfán (Nógrád megye) 1915. évi augusztus hó 9-én született. Édesapja, Koppány István a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. intézője, édesanyja Palkovits Ilona. A salgótarjáni református templomban esküdtünk, eskető lelkészünk Molnár Lajos dunavecsei református lelkipásztor, a kiskunsági kerület országgyűlési képviselője volt.146

Fenti életrajzomat legjobb tudásom szerint pontos dátumok alapján állítottam össze. 148

148 Mólnál- Lajos Vácon született 1902-ben. A középiskolai tanulmányait Vácon, a piarista gimnáziumban, majd a teológiát 1921-től Budapesten végezte. Zuglóban, Solton, Úszódon segédlelkészi szolgálatot látott el. 1928-1935 között Kosdon szolgált, ahol megírta a gyülekezet történetét. 1936- ban választották meg dunavecsei református lelkésznek. 1940-ben, időközi választáson a kunszent- miklósi kerület országgyűlési képviselője lett. Három verseskötetet adott ki, ezen kívül egyházi énekeket, beszédeket is írt. Dunavecsén 1936-tól 1944-ig Dunamente címen helyi lapot szerkesztett. A Gyóni Géza Irodalmi Társaság tagja volt. HAEFFLER 1940. 607. BELICZAY 1955. 224. BALOGH 2000.186-187.-219-