Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Barsi Egyházmegye

Barsi egyházmegye

magyar pártok országos elnökét Csehi községben elfekvő lakásán, aki felírva a bizonyítványok számát, kiállítási idejét, tulajdonosának nevét, záradékolást annak megállapításával, hogy hittanból osztályzat valóban nem vezettetett keresztül, alig egy hét leforgása alatt interpellációt nyújtott be a képviselőházba, mit annak idején a Prágai Magyar Hírlap is teljes egészében leközölt, a vele való megállapodás szerint a bizonyítványokat osztályzat nélkül az iskola igazgatójához visszaszármaztattam. Máig is sajnálom, hogy ezt a harcot nem folytathattam végig, ugyanis még ez év október 1-el tényleges katonai szolgálatra vonultam be, s ide kaptam úgy december tájékán volt principálisom, Bihary Kálmán levelét, melyben kért, hogy kizárólagosan arra való tekintettel, hogy ő január 1-el nyugdíjba készül, s nem szeretné, ha nyugalmi idejét a visszajáró múlt zavarná és háborgatná, osztályozzam meg a gyermekeket. így záródott ennek a harcnak az egyik része, azért csak az egyik, mert más vonalon ezután tovább folytatódott.

Mint lelkészképesítéssel rendelkező állampolgárnak megvolt a jogom ahhoz, hogy tényleges katonai szolgálatom alatt a lelkészek külön tisztképző iskolájának legyek a hallgatója Prágában. Ide is vonultam be, de három napi ott tartózkodásom után a század irodára hívattak, s nyíltan megmondották, hogy megbízhatatlanságom folytán nem tartják kívánatosnak a tisztiiskolában való tartózkodásomat, s ha nem akarok magamnak nagy kellemetlenségeket szerezni, tanácsolják, hogy azonnal kérjem a századomhoz, csapattestemhez, Teresinbe való kihelyezésemet. Ez rendfokozat nélküli öt hónapi katonai szolgálatot jelentett a számomra. Meggondolva a meggondolandókat, kívánságukat teljesítettem. 1938. február hó 25-én szereltem le.

Február 26-án délután VÍ2 órakor érkeztem nevelő anyám házához, Szódóra, ahol már akkor azzal fogadtak, hogy még a reggeli órákban csendőrök kerestek, húgomat pedig már egy hete ismeretlen helyre elhurcolták.213 Ügyvédet magam mellé véve autóval mentem az alsópéli csendőrségre (ezek körzetébe tartozott Pózba), hol megmondották, hogy húgomat ők tartóztatták le, és Nyitrára, a fogházba kísérték, s egyben közölték velem is letartóztatásomat. Teljes két napot töltöttem el az alsópéli csendőrlaktanyán, február 28-án szállítottak autóval a nyitrai fogházba, hol az első éjszakán egy lopás miatt bebörtönzött cigánnyal voltam egy takaró mellett egy cellába zárva, majd a másik napon egy kiütésekkel teli, Franciaországot megjárt gabona tolvaj jött helyére. Március 3-án két csendőr kíséretével a húgommal együtt vonaton vittek a pozsonyi vizsgálati fogházba, honnan március hó 26-án az egyesült magyar pártok hathatós közbenjárására szabadultunk ki, kevéssel azután, hogy a német csapatok Ausztriát megszállottól augusztus 7-ig belügyminiszter volt. 1944 őszén fontos szerepet játszott a Törvényhozók Nemzeti Szövetségének megalakulásában, mely a szélsőjobboldali politikusokat tömörítette. Ennek a szervezetnek elnöke volt Sopronban 1944. decembertől 1945. márciusig. Nyugatra menekült, amerikai fogságba esett. Csehszlovákia és Magyarország is kérte kiadatását, végül Magyarországnak adták ki, ahol a Népbíróság halálra ítélte. MARKÓ 2001-2007. III. 568.

213 Szabó Erzsébet letartóztatatásáról a Dunántúli Protestáns Lap is beszámolt. A lap tudomása szerint azért indult a tanítónő ellen eljárás, mert találtak nála egy régi Halleluja énekeskönyvet, melyben Vargha Tamás Beh régen vérezel kezdetű éneke is olvasható. DPL1938.46,-163-