Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)
Barsi Egyházmegye
Barsi egyházmegye Az édesapám intranzigens magyar ember lévén, a cseh hatóságok részéről várható volt, hogy halála után az ő magyarságáért családján fognak elégtételt keresni. Ami csakugyan be is következett mindjárt abban, hogy nevelőanyánk, ki négy gyermekkel maradt özvegyen, kik közül csak Szabó Zsigmond mostani nagyodi lelkipásztor éppen hogy végzett tanulmányaival, Sarolta (jelenleg Závory Zoltán pápai tanár felesége) polgári iskolai végzettsége után otthon maradt, én a VI. gimnáziumi osztály növendéke, Erzsébet húgom pedig a tanítónőképző I. osztályának a hallgatója (jelenleg Léván működik mint vármegyei szociális előadó) volt, igen, nevelőanyánk közel öt éven át annak ellenére, hogy állam- polgárságunk körül semmi vitának helye nem lehetett, édesapánk után egy fillér nyugdíjat nem kapott. Ha csekély családi birtokunk nem lett volna, a legkét- ségbeejtőbb nyomor és életünk derékba szakadása elé nézhettünk volna. Még most is a fájdalom tölt el, ha azokra az időkre gondolok. Nehéz dolog volt református lelkész árváinak és magyarnak lenni ezen a földön. Édesapánk lelki hagyatéka minket, gyermekeit is kötött. A magyar keresztből a legsúlyosabb fajta jutott ki nekünk mindig. Már 1932-ben magam is összeütközésbe kerültem a cseh állammal. A cseh köztársaság akkori elnökének, Masaryk Tamásnak a névnapja volt, mikor Munkácson nekem kellett az istentiszteletet végeznem, Bertók Béla ugyanis maga is megbélyegzett magyar ember lévén, cseh nemzeti ünnepeken templomi istentiszteleteken, de egyéb ünnepségeken még csak mint hallgató sem vett részt, a maga gyülekezetében az istentiszteleteket mindenkor a segédlelkészével végeztette, így történt, hogy 1932-ben ezt a szolgálatot én láttam el. Mondhatom, magyar lelkész számára alig tudok ilyen istentiszteleti szolgálatnál nehezebbet elképzelni. Bár az istentiszteletet csak könyörgéssel végeztem, az eredménye mégis az volt, hogy két hónapi kongruámat máig sem kaptam meg utána. A cseh hatóságokkal még inkább összeütközésbe kerültem pozbai segédlelkész koromban. Pózba a verebélyi járáshoz tartozott és tartozik, s három filiája van: Barsbesse, Barsbaracska, Újlót. A Slovenská Ligának mindhárom filiában már volt népiskolája, egyedül csak az anyaegyházközség területén nem tudta megszervezni, bár az akkori református igazgató tanító, Járdánházy József206 erős tevékenységet fejtett ki mellette, Bihary Kálmán férfias kiállása azonban szándékait keresztezte. Az én ottani szolgálatom alatt principálisom támogatása mellett a Slovenská Liga által fenntartott iskolákkal felvettem a harcot, előbb is azzal, hogy Barsbesse kivételével, hol Schmidt Imre ottani reformá206 Járdánházy József a gimnázium első osztályát a pápai református kollégiumban végezte. Az 1912/13. tanévben mint I. éves állami tanítóképzős diákot a dunántúli református egyházkerület segélyben részesítette. Az 1918/19. tanévben Nemesorosziban, az 1919/20. tanévtől pedig Pozbán tanított (szolgálati minősítése mindkét említett tanévben kielégítő volt). A barsi refomátus egyházmegye 1940. május 27-i határozatával felfüggesztette hivatalából, mert ellene „nemzethűségbe ütköző” súlyos vádakat emeltek, és védőőrizetbe helyezték. 1939. június 5-én beadott fellebezését elutasították. Igazolását a kultuszminisztérium is megtagadta, az egyházkerületi bíróság hivatalvesztést megerősítő 1940. januári határozatával az ügy befejeződött. DREL I. 1. a. 1913. ápr. 109. 1940. jan. közgy. 181. DREL II. 25. a. 1920. dec. közgy. 44,51.1939. júl. közgy. 60-61. Esperesi jelentés. 11. Pápai Református Kollégium értesítői. 1908/09.272. RÉZ-SÖRÖS 1923.110. SZERÉNYI1933.271.-159-