Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)
Barsi Egyházmegye
Barsi egyházmegye tus tanító207 tartotta a magyar frontot, mindenik gyülekezetben megszerveztem a Szlovenszkói Magyar Kultúregyesületet (a mai Széchenyi Magyar Kultúregyesü- letet208 209), ennek keretében a központból kiküldött munkások igénybevételével az aléltság felé menetelő magyarságot igyekeztem felrázni és öntudatra ébreszteni, hogy az elnemzetlenítésből valamiként megmentsem. Segítségem volt ebben Szabó Erzsébet,200 édes testvérem, ki abban az időben Pózban mint tanítónő működött. A magyarság ébrentartása nehéz volt éppen ezekben a községekben, mert tisztán magyar lakosságú község az egész verebélyi járásban csak egyetlen egy volt, a református Pózba, a cseh hatóságoknak pedig minden szándékuk az volt, hogy a nyelvhatárt Pozbától délre is terjesszék. Hogy ez az elnemzetlenítő politika milyen eredménnyel járt, álljon itt annak dokumentálására a baracskai precedens, ahol a Liga által fenntartott s szlovák tanítási nyelvű népiskolában 23 református vallású s szlovákul semmit nem tudó magyar gyermek volt található. Már az V-ik, sőt a Vl-ik osztály növendékei közé tartozott egyik vagy másik, s az írás, olvasás elsajátításáig alig jutott el. Ennél az iskolánál a református vallású növendékek vallásoktatását nekem kellett ellátnom. A vallást magyar nyelven tanítottam, egy alkalommal, hónapok múltán az iskola igazgatója egyszer a folyosón azzal fogad, hogy szlovák tanítási nyelvű iskolánál (Garai István volt a neve, az ilyen renegát magyarok ártottak mindig a legtöbbet a magyar ügynek) nem engedheti meg a magyar nyelven való tanítást, s egyben a tanfelügyelőség hivatalos leiratát is átnyújtja, melyben utasítanak a szlovák nyelvnek hittanórákon leendő használatára. Ekkor az igazgatónak azt a kijelentést tettem, hogy készségesen tartom magam a fennálló törvényes rendelkezésekhez, azonban előre kijelentem, hogy amennyiben az iskola református vallású növendékei a hittan előírt anyagát szlovák nyelven nem tudnák elsajátí207 Schmidt Imre 1900-ban született Déván. Középiskolai tanulmányait Pozsonyban végezte, ott is tett érettségit. Ezután Breslauban a művészeti akadémia hallgatója volt. 1931-től tanított Barsbesén. Felesége Kaubek Mária volt. DREL II. 25. a. 1932. 14, 25. Egyetemes Névtár 1941. 87. SZERÉNYI1933.270. CSATÁR-ÖLVEDI1939.197. 208 A Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület megalapításával az ellenzéki pártok már az 1920-as években megpróbálkoztak. A tervezett Magyar Népszövetség, majd a Magyar Közművelődési Egyesület működési szabályzatában rögzített politikai céljai miatt a hatóságok engedélyét nem kapta meg. A Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület szervezésekor Sziklay Ferenc óvatosabban járt el, a kulturális értékek megőrzésére helyezte a fő hangsúlyt. A szervezetet 1925-ben alapították, a működési' engedélyt 1928-ban kapta meg. Tevékenysége 1930-tól lendült fel. Komáromi központtal működött, működési területe 6 körzetre oszlott (Komárom, Galánta, Nyitra, Léva, Rozsnyó és Kassa). A központi titkári tisztet Szombathy Viktor töltötte be. A helyi szervezetek száma 1938-ben 182 volt, a taglétszám közel járt a tízezerhez. A kárpátaljai társszervezetnek, a Podkarpatszkáruszi Magyar Kultúre- gyesületnek 42 helyi szervezete volt. 145 helyi szervezet került 1938-ban az anyaországhoz, amelyek tovább folytatták tevékenységüket. A szervezet Széchenyi Magyar Kultúregyesületre változtatta nevét, székhelyét Komáromból Budapestre tette át, elnöke a lévai Schubert Tódor lett, és a főtitkári tisztséget 1938-1943 között Szombathy Viktor töltötte be. Továbbra is megjelentette folyóiratát, a Magyar Vasárnapot, illetve a téli kulturális munkát segítő Munkafüzeteket. A Szlovákiában maradt magyarok között a Kultúregyesület rövid kényszerszünet után folytatta tevékenységét. MOLNÁR 1998.224-225. FONOD 1997.306-307. 209 Szabó Erzsébet 1911. november 27-én született Kissáróban. 1930-tól tanított Pozbán. DREL II. 25. a. 1931.18. TtREL 1.8. d. 8. Kis és Nagysáró. 62. SZERÉNYI 1933.271.-160-