Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Barsi Egyházmegye

Barsi egyházmegye

lépéseket, de miután 1930-ban minden termésemet elverte ajég, kongruám meg nem volt, ennivalója a híveimnek sem igen volt, éhség miatt, szó szoros értelmében az éhhalál veszélye miatt kénytelen voltam követni a fertősalmási református egyház meghívását, és szeretett egyházamat elhagyni.

Fertősalmás a régi tiszántúli kerületben van, ott a levegő is más volt, meg a helyzet is. A nép sokkal maradibb és csökönyösebb. Nagyon szerencsétlen helyzetben volt ez a község, ki volt vetve a cseh, román, magyar határszélre. Legközelebbi állomása, Tiszaújlak 25 kilométerre volt. Nagypaládig esőzéskor csak a madár tudott elmenni. Megdöbbenve láttam azt a nagy elmaradottságot, amiben ez a nép élt. A húszas években még tanítója sem volt. Annyira, hogy a 16-tól 24-ig terjedő évfolyamokat esténként én tanítottam az iskolában írni és olvasni. Ama brutalitások száma, miket az elnyomó hatalom részéről is láttam, légió. Csak egyet említek fel. A cseh elnyomó hatalom mindenütt a magyar felekezeti iskolák megsemmisítésére tört. Tiszaháton minden községben volt cseh iskola, csak egyedül Fertősalmáson nem, ahol megszerveztem a magyar nemzeti pártot, és a párt részéről községi képviselőtestületi tag voltam egész időm alatt, és a cseh iskola megvalósítását Peterka Károly bajtársammal, idősebb Mészáros Gergely áldozatos segítségével sikerült megakadályoznom. Többek között eme tevékenységemért is kaptam meg a Kormányzó úrtól a nemzetvédelmi keresztet. A cseh agrárpárt és a cseh szociáldemokrata párt részéről állandó támadásoknak voltam kitéve. A lapjaikban többször támadtak a legocsmányabb hangon. A Pod- karpatské Hlasy165 állandóan napirenden tartott. A jövő okulására egyik ilyen förmedvényt közlöm. Ez megjelent a „Szabadság” című lap166 VIII. évfolyam 16. számában.

„Magyar nemzeti pap mint politikai közbeszóló.”

„Szegény Petőfi megírta, hogy ahol a pap megszólal, ott az igazság megfeszítte- tik. Igen jól ismerhette ezt a brancsot. Meglehetett róluk a véleménye, mert visszahagyta az utókor számára is. Akinek nem inge, ne vegye magára.

De Szabó Zsigmond nevű fertősalmási református lelkész egészen biztosan azok közé tartozik, akikről Petőfi megalkotta felfogását. Ez a lelki atya minden áron meg akarta zavarni a szociáldemokrata gyűlést. Az előadó elvtársat állandóan zavarta, mint valami részeg kappan. Kitűnő példával járt elő hívei nagy megbotránkozására. Bizony voltak olyanok, akik igen nagyokat köptek a lelkiatya hepciáskodó közbeszólásain. Azt is mondotta az egyik, hogy ez is egy pap, aki így cselekszik? Aki nem békességre, hanem a békétlenségre törekszik. Mi pedig ezt mondjuk, egy ilyen ostoba papnak szégyellnie kell magát, szégyellnie kell a saját hívei előtt, és bocsánatot kell kérni a saját híveitől, akiket megbotránkoztatott viselkedésével. Azt mondjuk, mégpedig a Krisztus szavaival, hogy jaj a botránkoztatónak. De százszor jaj, ha az a Krisztus palástját ölti magára. Úgy látszik, hogy ez a megbogarasodott 185 186

185 Podkarpatské Hlasy: 1920-tól megjelenő cseh nyelvű folyóirat, a csehszlovák köztársaságbeli Kárpátalján, Ungváron adták ki. FEDINEC 2002.74.

186 A Szabadság (CBo6o.ua) független kulturális politikai és kereskedelmi lap 1922. január 1-től jelent meg Ungváron. FEDINEC 2002. 49.-141-