Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)
Barsi Egyházmegye
Barsi egyházmegye írva. „Az apák ették meg az egrest, a fiák foga vásik bele.” így én is, amikor 1929. február elején a cseh katonaságtól hazakerültem, miután a barsi egyházmegyébe egyházmegyei határozattal mint segédlelkész voltam bekebelezve, jelentkeztem Patay esperesnél szolgálattételre. O nekem, a bekebelezett káplánnak, azt merte mondani, hogy a barsi egyházmegyében nincs hely, és nem tud hová elhelyezni. Tehát, vegyem tudomásul, hogy számomra abban a barsi egyházmegyében nincs hely, ahol Hangai Szabó János, egyik elődöm a Bach korszakban mint kiváló egyházmegyei főgondnok163 nagy áldozattal működött, és ahol édesapám mint református lelkész mindenkor tiszta kézzel és becsülettel szolgált, aki már az 1900-as években bibliaköröket tartott, és aki kiválóan gyakorolta a cura pasto- rálist, mert már hajnali félötkor a paróchiája előtt sétált minden reggel, és a hívei ügyes-bajos dolgait a kora reggeli órákban, amikor azok erre leginkább tudtak időt szakítani maguknak, elintézte. Szóval számomra nincs hely. Felültem a vonatra, és elutaztam két állomással lejjebb, Nagysallóra, ahol Juhász Pál lelkésznél164 jelentkeztem. Megkérdeztem, hogy van-e szüksége káplánra. Nagyon kapott rajta, hogyne volna, felelte, már hat hónap óta állandóan zörgetek az esperes úrnál, hogy küldjön ki hozzám egy segédlelkészt, mert a nagy gyülekezet adminisztrációját már magam nem bírom, és a felelet mindig az, hogy káplán nincsen. így állván a helyzet, Nagysallóban maradtam mint káplán 1929. május 5-ig, mikor az Ung megyei Korláthelmec lelkésznek meghívott. Mindenki nagy elszörnyedésére eltávoztam Kárpátaljára. Ung megyében az emberiség két osztályra tagozódott. A nemesek és parasztok osztályára. Engem a nemesek választottak be papnak, miután magam is predikátummal bíró nemes ember vagyok. De azért mégis a parasztok voltak az igazi segítő társaim. Egy aranyos, jobb sorsra méltó nép ez. Már reggel öt órakor a Kishegyen harangoztattam, de 21-25 ember mindig volt a templomban. Utolsó református egyház volt, beékelve az oroszságba. Ki a nyelvükön ért, csodákat tud ezzel a néppel megvalósítani. Egyik specialitása volt egyházamnak, hogy presbitereim nagyrészt Amerikát járt emberek voltak, akik ott kint a független magyar református egyház megalakításában közre működtek. Még 1930-ban, a cseh megszállás idején, megszerveztem a szerednyei fiókegyházat az oroszságban. Az iskola felépítése iránt is megtettem a szükséges 163 Szabó János az 1800-as évek első évtizedében született Szódón. Jogi tanulmányokat folytatott. Megyei tisztviselő, majd Bars megye főjegyzője. 1842-től töltötte be a barsi egyházmegye főgondnoki tisztét. 1867-ben hunyt el. KISS 1879.57-59. 164 Idősebb Juhász Pál 1848-ban született Garamlökön (Bars vm.). Apja Juhász András közbirtokos volt. Középiskolai tanulmányait Léván kezdte, ahol a katolikus gimnáziumban tanult 2 évig. 1860. október 11-én iratkozott be a pápai gimnázium III. osztályába. Pápán tett érettségit, és a teológiát is Pápán végezte 1867-1871 között. Szolgálatát 1871-1873 között helyettes lelkészként Garam- vezekényen kezdte. 1873-ban szentelték lelkésszé, az egyházkerület anyakönyvébe nem írta be magát. 1873-1882 között Kissáróban, 1882-1908 között Nagysallóban lelkészkedett. 1895-1906 között a barsi egyházmegye esperesi tisztét is betöltötte. Felesége Bartha Etelka, majd Vargha Katalin volt. 1908. július 19-én hunyt el 59 éves korában. Egyházkerületi jkv. 1873. május. 18. p. DREL I. 1. u. Garamvezekény. 1,46. TtREL I. 8. d. 8. Kis- és Nagysáró. 3, 31. d. 9. Nagysalló. 1,14-16. Pápai Református Kollégium értesítői. 1860/61.1862/63.1863/64.1867/68. 20.1869/70.17. DPL1908. 510. KISS 1879. 392. ZOVÁNYI1977.51. KÖBLÖS 2006.379,737. KRÁNITZ 2012.21.-140-
