Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Barsi Egyházmegye

Barsi egyházmegye

magyar egyház joggyakorlata szerint a legjobb fiai a legnyomorultabb helyekre küldetnek, a nyomorúság miatt megakadályoztattam.

Hazaérve, 1926. szeptember 8-án jó eredménnyel Pápán a kápláni vizsgát letettem, és ugyanott 1928. szeptember 12-én a papi vizsgát jeles eredménnyel szereztem meg. Tragikus sorsban volt részem. 1926. október 3-án a kissárói templomban Patay Károly esperes a szent szolgálatra kibocsátott, édesapám rám adta a palástját, és másnap halott volt. A kissárói nép rendkívül ragaszkodott családunkhoz, és engem egyhangúlag meghívott, de nem volt irgalom, sem belátás sehol, bár azóta nem egy ilyen eset történt, nekünk 1928. március 12-én el kellett hagynunk a kissárói paróchiát. Ettől kezdve a szolgálati helyeim így alakultak: 1926. október 3-tól 1928. március 12-ig Kissáróban mint adminisztrációs lelkész, 1928. március 12-től 1929. február 1-ig Alsószecsén mint esperesi segédlelkész, 1929. II. 1-től 1929. V. 5-ig Nagysallóban mint segédlelkész, 1929. V. 5-től

1930. VI. 22-ig az Ung megyei Korláthelmecen mint rendes lelkész, 1930. VI. 22- től 1936. X. 1-ig az Ugocsa megyei Fertősalmáson mint rendes lelkész és 1936. X. 1-től a mai napig Nagyodon mint rendes lelkész.

Időközben a csehszlovák hadseregben fegyveres katonai szolgálatot teljesítettem. Szolgáltam Teresinben, innen áthelyeztettem Mlada Boleslávba a 47. gyalogezredhez, majd Milovicon a hangároknál őrszolgálatot teljesítettem. Ott szereltem le. Az akkori tisztjeimről, kivéve a volt legionista158 tiszteket, csak tisztelettel tudok megemlékezni. Emberbecsülő, talpig demokratikus gondolko- zású emberek voltak, kik katonáikat embereknek tekintették, és nem bántak velük úgy, mint egy gépezetben lévő sróffal szokás bánni. A Cirkve Cesky Bratri159 lelkészeinek, kántorainak és presbitereinek vendégszeretetét nem egyszer élveztem. És rendkívül életképes, modern egyháznak ismertem meg. A legnagyobb baj, minden nyomorúságnak fő oka az volt, hogy belföldi, cseh érettségivel nem rendelkeztem, kongruát így nem kaphattam. Azért legelső kötelességem volt, hogy a cseh érettségit megszerezzem. A rendelet úgy szólt, hogy az 1921-es érettségi nosztrifikálandó, az 1922-es érettségi nosztrifikálható. így az én sorsom az emberi kegyre volt bízva. Szlovenszkón pedig a hirtelen uralomra jutott tótok a legnagyobb gorombasággal intéztek el bennünket. Az akkori dunai és tiszai kerületben körülbelül 26 fiatal káplán volt hozzám hasonló sorsban. Amikor Patay espereshez fordultunk azzal a kéréssel, hogy az egyházunk egyetemes elöljárósága tegyen valamit érdekünkben, ezt a feleletet kaptuk: „Nem sajnálom a fiatalokat.” Láttuk, hogy nincs kivel tárgyalni valónk. Felmentünk Pozsonyba, hol Balogh püspök úr a legnagyobb jóindulattal állt rendelkezésünkre, de rajtunk segíteni ő sem tudott. 1928-ban Szűcs Lajos, mostani szódói lelkész barátommal mi voltunk az elsők, akik megpróbáltuk letenni az evangélikus líceumnál az externista 168

168 A Csehszlovák Légió tagja. Ezt a 40-50 ezer főt számláló katonai testületet Tomas Masaryk szervezte meg 1917-ben Oroszországban. Előbb a központi hatalmak, majd a bolsevikok ellen harcoltak. BOTOS 2001.138-141.

159 Cseh Testvérek Egyháza: reformátort evangéliumi egyházak egyesülésével 1918-ban létrejött protestáns egyház, http://www.evangelikus.hu/nagwilag_2009-2011/cseh-testverek. http://www.paplak.hu/vallas/bohmische_bruder.htm.-138-