Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Barsi Egyházmegye

Barsi egyházmegye

magyar határt 42-szer szöktem át, míg az érettségit letettem. Ha elfogtak, szorgalmasan fűrészeltük a fát az érsekújvári fogda udvarán, párszor, mint kémgyanúsat felvittek a pozsonyi tömlőéig. De mindig sikerült magamat kivágnom.

Az 1923/24-ik tanévben a pápai református teológiai akadémiára iratkoztam be. Ott tanultam a 23/24-ik tanév végéig. A 24/25-ik, 25/26-ik tanéveket a kampeni Theologische Schoolban, a holland Gereformeerde Kerk-nél154 töltöttem. Ugyanis mint szlovenszkói teológus holland stipendiumot kaptam. Itt sokat dolgoztam együtt dr. J. Itjeshorst kampeni gimnáziumi tanárral, tanítván őt magyarul, ő meg engem hollandul. A nyelvben olyan előrehaladást tettem, hogy már

1924-ben Hillegomtól kezdve föl egész Franeker-ig hatvan különböző holland helyen, úgy városokban, mint nagyobb falvakban, tartottam előadást a felvidéki és erdélyi magyar kisebbség helyzetéről. Hágában nagyon előkelő hallgatóságom volt, és a lapok előadásaimat ismertették. így a magam módja és tehetsége szerint buzgón szolgáltam elnyomott népünk érdekeit az idegenben. Az Overijsseli provinciában1" holland részről fölügyelője voltam a nyaraló magyar gyerekeknek. A magyar studensek alapjára előadásaimmal 4000 holland forintot gyűjtöttem össze, mit a stipendium bizottsága kezel. Professzoraim közül kedves kötelességemnek tartom megemlékezni dr. H. Bouwmanról156 157 és dr. T. Hoekstraról.1'” Melegszívű, a magyar egyházat szerető emberek voltak. Kollokviumaim közül, amiket ott letettem, Pápán kettőt számítottak be. Harmadik esztendőre megkaptam a stipendiumot, de édesapám közbejött halála megakadályozott a kimenetelben. Sokat foglalkoztam az ószövetségi szakkal, minek folytatásában, miután a

154 A holland reformátusság nagy része a XVIII. század végére eltávolodott a reformáció gyökereitől. A XIX. század elejétől több reformmozgalom is indult az eredeti tanokhoz való visszatérést zászlójára tűzve. Az erősen államegyházi jegyeket magán viselő holland református egyház (Nederlandse Hervormde Kerk) üldözte ezeket a mozgalmakat, ezért 1834-ben és 1886-ban két egyházszakadás is bekövetkezett. A két kivált egyház 1892-ben egyesült Gereformeerde Kerk néven, amit a magyar református szóhasználat holland szigorú református egyház formában szokott említeni. Ennek az egyháznak két szellemi központja lett: az 1854-ben alapított kampeni Theologische Universiteit (Theologische School) és az 1880-ban létrehozott amszterdami Vrije Universiteit (Szabad Egyetem). JAKOS 1942.20-45. KOCSEV 2002.1-2,18-19.

155 Overijssel tartomány egyike a 17 történelmi holland tartománynak.

1,6 Bouwman, Harm (1863-1933): holland teológus. Tanulmányait az asseni gimnáziumban, a kampeni teológián, majd az amszterdami egyetemen végezte. Berlikumban és Hattemben lelkészi szolgálatot végzett a holland szigorú református egyház lelkipásztoraként. 1902-ben választották meg a kampeni teológia tanárának, ahol állását 1903-ban foglalta el. Egyháztörténetet, egyházjogot és symbolikát adott elő. A magyar reformátusok nagy barátja: többször járt Magyarországon, az utódállamok magyar- reformátusait is végiglátogatta. A főiskola 400 éves jubileumán ő képviselte egyházát Pápán, ekkor tiszteletbeli tanárnak választották. DPL1931.161. DPL1933.32.

157 Hoekstra, Tjeerd (1880-1936): holland teológus. Tanulmányait 1899-től a kampeni Református Teológiai Iskolában, 1903-tól Heidelbergben folytatta, ahol 1906-ban doktorált. 1906-tól lelkészi szolgálatot folytatott Hazerswoudéban, majd 1908-tól ’s-Hertogenboschban, Brabant tartomány székhelyén. 1913-ban Kampenben tanított. Fő témája a vallás és pszichológia kapcsolata volt. A homiletika területén is kiemelkedő volt a munkássága. 1931-ben a holland reformátusság képviselője a Pápai Kollégium 400 éves jubileumi ünnepségen. Ugyanekkor a sárospataki Teológiai Akadémia tiszteletbeli tanári címet adományozott neki. A pápai látogatásról lásd még DPL 1931. 158-161,167- 179. PONGRÁCZ 1933.11,54-57,176,182.-137-