Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Barsi Egyházmegye

Barsi egyházmegye

tómat híven és lelkiismeretesen teljesíteni azokban a nehéz időkben. Úgy a lévai református egyház presbitériuma, mint a gyülekezet is teljes megértéssel és szeretettel támogatott munkámban.

Mint rendes lelkész Hontvarsányban minden tekintetben igen nehéz viszonyok között kezdtem lelkészi szolgálatomat 1920. március 12-én.

Az egyház anyagi tekintetben szegény volt. Temploma általános javítást és új tetőt igényelt, az iskolaépület szintén nagyon gyenge állapotban volt. Lelkészlak

1914-ben épült, új épület volt, kerítések, melléképületek nélkül, a tanítói lakás hasonlóképpen nagyobb renoválást kívánt.

A legszükségesebb javítások végzése céljából gyűjtést eszközöltettem a barsi és komáromi református egyházmegyékben. A gyűjtés eredménye mintegy 12000 korona volt, amelyből a legszükségesebb javítások eszközöltettek az egyházi épületekben.

1920. május 31-én feleségül vettem Hollósy Irént, Hollósy Károly pilismaróti református lelkész113 és Békeffy Irén leányát. Az egyházi esküvőnk a pilismaróti református templomban volt. Az esketést Nagy István szokolyai református lelkész, a drégelypalánki református egyházmegye esperese114 * 116 végezte. Tanúk voltak: Szabó Ernő pilismaróti református kántortanító11’ és Békeffy Endre MÁV főellenőr Budapestről. A polgári esküvőt is Pilismaróton tartottuk.

A hontvarsányi anyaegyházközségben, a horhi fiókegyházközségben, Kis- kereskény, Hontkiskér, Csánk szórványokban élő reformátusok egy kis családot alkottak a nyelvhatáron. A lelkipásztorukat, engemet mindenről értesítettek, egymás sorsát szívükön viselték, egymás terhét hordozták. Az anyaegyházközség családjait, azt mondhatom, mindennap sorba látogattam. Horhiba feljártam hitoktatásra, évenként 6 alkalommal isteni tiszteletet tartottam, ez alkalommal az úri szent vacsorát is kiszolgáltattam, és az ott élő református családokat is felkerestem. Evenként több esetben ellátogattam a szórvány községekben lakó református családokhoz is. Hontvarsányban az őszi és téli hónapokban hetenként vallásos estéket tartottunk a református iskolában.

113 Hollósy Károly 1859. május 12-én született Nemesócsán (Komárom vm.), apja Hollósy Antal, anyja Német Mária volt. Tanulmányait Selmecbányán, majd Pápán végezte. Szokolyán káplán, majd Nógrádverőcén helyettes lelkész volt. Az 1884. június 29-én Kaposváron tartott egyházkerületi közgyűlésen szentelték lelkésszé. 1887-1929 között szolgált Pilismaróton. Felesége Békefy Irén volt. 1929. december 28-án hunyt el 71 éves korában. DREL1.1. u. Pilismarót. 3,7,14. DREKK 0.394t. 216. DPL1930.4.

114 Nagy István 1870. szeptember 24-én született Diósjenőn. Apja Nagy Gedeon diósjenői lelki- pásztor és esperes, anyja Nagy Hermin volt. Középiskoláit Vácon és Pápán, a teológiát Pápán végezte

1892-ben. Öt évig segédlelkészkedett, előbb Diósjenőn apja mellett két évig, majd Szokolyán Kálnicki Pál mellett három évig. 1897-től 1941-ig volt szokolyai lelkipásztor. 1913-ban egyházmegyei főjegyzővé választották. 1922-1940 között töltötte be a drégelypalánki egyházmegye esperesi tisztét. Első felesége Vörös Lilla, Vörös Károly váci lelkipásztor és Fábián Lilla leánya volt, aki másfél évi házasság után tüdővészben elhunyt. Második felesége Gaál Hedvig, Gaál Mihály ősagárdi evangélikus lelkész és Algőver Gizella leánya lett. 1941. február 8-án hunyt el. DREKK O. 394t. 260. TtREL I. 8. d. 11. Pilismarót. I, V, VI. DPL 1941.35-36. ZOVÁNYI1977.158.

116 Szabó Ernő 1914-1932 között tanított Pilismaróton. Egyházkerületi Névtár. 1926.27.1928.30. Egyetemes Névtár. 1930-32.69. VARGA 2000b. 176 (1814-1932!).-115-