Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Veszprémi Egyházmegye

Veszprémi egyházmegye Inotára menetelem után mindjárt a közvetlenül következő 1887-ik évben a hajmáskéri egyház hívott és választott meg lelkipásztorának. Én a meghívást elfogadtam, és az 1887-ik év elején Hajmáskérre költöztem. Utána két évre az inotai lelkipásztori állás ismét választás alá kerülvén, az inotaiak engem hívtak meg, hívtak vissza, én azonban a meghívást nem fogadtam el, Hajmáskéren ma­radtam. Itt töltöttem el azután életem legjobb munkabíró korát, 47 éven át szol­gálván az Úrnak nagy alázatossággal, mígnem hét évig kápláni, 49 évi lelkészi, összesen 56 évi egyházi szolgálat után, az 1935-ik év január 1-én nyugalomba léptem. Azóta itt lakom Veszprémben, Károly tér 7. szám alatt, feleségemnek örökölt házában. Az én örökségem és megtakarított filléreim a takarékban voltak, és az első világháborúban elvesztek. A szoros értelemben vett lelkipásztori ténykedés mellett Hajmáskéren még a következő dolgokat végeztem, illetve végeztettem, amint itt következik: 1. Az 1862-ik évi tűzvész alkalmával leégett templom, papiak és iskola felépí­téséből származott adósságból még fennlévő összeget kifizettettem. 2. A veszprémi püspökség által vízbér címén évenként követelt és fizettetni szokott 102 korona összeget végleg töröltettem. 3. Az 1862-ik évi tűzvész alatt meglágyult és hangjukat vesztett kisszerű 120 és 15 kilogramm súlyú harangok helyébe a Budapesti Gépgyár és Részvénytársa­ságnál három darab új harangot készíttettünk 350,180 és 120, összesen 650 ki­logramm súlyban, B, D, F összhangban vasállványokra szerelve. Ezen ezrekre menő kiadást a 300 lelket számláló kis gyülekezet teljes egészében önkéntes adakozás útján vállalta és teljesítette. 4. Az egyház részére 3/8-ad telekbirtokot szerzett önerejéből. 5. A lelkészlak tetejét új cseréppel fedettük, konyháját zárt konyhává alakítot­tuk, a szobákat újrapadlóztattuk, ezeket, mint szinte az egész lakást, új ajtókkal, ablakokkal láttuk el. 6. A templomot új cseréppel fedettük, új ablakokkal láttuk el, falát belül és a padokat befestettük, egy karzatot építtettünk, és egy orgonát szereztünk. 7. A toronynak elavult tetejét új kúppal cseréltük fel, és azt galvanizált hor­gannyal181’ fedettük. 8. Egy új funduson egy alapjából új, modern iskolát építtettünk, és azt bebúto­roztuk. Erre azonban a nagyméltóságú konventtől 6000 korona segélyt is kap­tunk kamat nélkül részletfizetésre. Adósságot nem hagytam hátra, de hagytam egy erős magtárt, melyből a lel­készutód a paplakot mindjárt a belépéskor átalakíthatta. Erre szántam azt én is, de annyi volt az előbbre való, hogy akkorra már kifogytam az időből. A mai lelkész urak másképp cselekszenek. Megfordítják a sorrendet, és amint az egyházba belépnek, mindjárt a legelső az „én”. Talán jól is teszik. Régen más elv volt az uralkodó. A sólyi filiában a régi barátok kápolnájából lett kis református templomot még egyszer akkorára vetettük, és padokkal elláttuk, régi orsós karzatát és desz­“b A szövegben hibásan: horgonnyal. A horgany a cink másik neve.-1053-

Next

/
Thumbnails
Contents