Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Veszprémi Egyházmegye

Veszprémi egyházmegye

megszervezéséhez. Ez az ügy is szerényen és szegényen indult a matematikai számvetést illetőleg, sanda gyanúval a túloldali egyház, megnemértéssel, sőt bürokratikus akadékoskodással a mi egyházunk egyes fórumainál. Jó volt megtapasztalni: Isten ügye ez magyar népe javára. Négy év után újabb házat szerzett, most bővít, több mint kétszáz növendéket bocsátott ki kohójából.

Életrajzot kellett volna írni, s közben munkatörténet lett. Furcsa, de így is van. Olyan idők jöttek, esemény, izgalom, csüggedés, nekilendülés telítette napok, amikor nem volt nehéz az én-ről megfeledkezni. Helyi szolgálatok, vidéki utak, konferenciák, előadások, kicsiny ifjúsági összejövetelektől egyházmegyei, kerületi lelkészértekezletek, ORLE gyűlés előadóasztaláig, SDG konferenciák budapesti virágvasárnapi gyűléseitől balatonszárszói táborozásáig, KIÉ pesti, szárszói, dunavecsei táborai, konferenciái, régebben cserkészet, újabban leventetanfolyamok, táborok, evangelizációs összejövetelek, népfőiskolái toborzó- és propagandautak egyik országhatártól a másikig megszűkítették az egyéni életet. Időnként még néhány sovány íráska is kiröppent, vagy inkább vánszorgott a mindig zsúfolt jeruzsálemhegyi177 dolgozószobából: így a Lelkészegyesület, Református Jövő, Dunántúli Protestáns Lap, Magyar Ifjúság,178 Magyar Presbiter, Veszprémvármegye, régebben a Kollégiumi Lapok is hozott e sorok írójától néhány cikkecskét (amely lapoknak elindítója volt cserkész segédtiszt és képzőtársasági elnök korában). Évek óta szerkeszti a népfőiskolái értesítőt, sőt nagyobb lélegzetű tudományos munkába is belefogott, de ebben a hajszában a hozzá szükséges csend és nekimélyülés alkalmait nélkülözve még talán azok a nagy szellemek sem tudnának alkotni, akik olyan hamar készek a szellemi ellustulás és tétlenség vádjával őszülő fejemre bélyeget sütni.

Szeretem hinni, a magyar református lelkészi karban nem sokan vannak, kik ilyen egyoldalú életrajzzal állanak elő. A 38 éves kollégák már nemcsak apjuk, anyjuk nevét jegyzik fel hálásan, de feleségük, gyerekeik nevét is boldogan. Innen, a katonai szolgálatból kétszeresen áhítom a családi élet meghittségét, melegségét, menedékét is. Azért hiszem, nem tevődik pont az én életrajzomra sem addig, míg kezemet meg nem fogja egy olyan munkatárs, aki élettárs is lesz, s miután évtizedeken át nevelem magyar református egyházunkba a mások gyerekeit, megadatik nékem is, hogy az új idők özönvizein saját családot is menthetek bele az élet bárkájába.

Jutás, 1943. szeptember 15.

177 A Jeruzsálemhegy Veszprém egyik városrésze. Miután 1716-ban egy királyi rendelet megszüntette a végvári vallásszabadságot, a reformátusokat intézményeikkel együtt kiszorították a Várhegyről, a Veszprémben maradt református családok a szemközti dombra költöztek, amelyet vallásos buzgalomból a „mennyei” Jeruzsálemről neveztek el. THURY1893.28-30.

178 A Magyar Ifjúság az Ifjúsági Keresztyén Egyesületek Nemzeti Szövetségének hetilapja volt. 1917-től 1944-ig jelent meg: 1918-ban még csak néhány lapszámmal jelentkezett, 1921-től a megjelenés rendszeressé vált. Kiadója, felelős szerkesztője Megyercsy Béla, szerkesztője Karácsony Sándor, Szőlősy István, Koczogh András, Batiz Dénes és Szondi Béla volt. DOBOS 1987. 227. CSEH- MÉSZÁROS 2006.1267.-1046-