Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Veszprémi Egyházmegye

Veszprémi egyházmegye

gyei ifjúsági bizottsági tag, jamboreen1, ! összekötő tiszt, IV. altábor173 174 175 176 protestáns lelkésze és a hinduk onkl-je.1/J

1935. október 9-én hívott meg egyhangúlag a veszprémi eklézsia lelkipásztorának. Áldom az Istent, hogy fenntartás nélkül adhattam magamat ebbe a szolgálatba. Dicsekedés látszata nélkül nehéz beszélni a tovasuhant eseményekben, belső és külső építésben szinte történelmien gazdag 7 évről, de hálaadással és örvendezéssel lehet. Mikor az állást elfoglaltam, a város foganatosította az elődöm idejében elrendelt adóvégrehajtást. Persze, hogy az új pap csinálta. Alig állt helyre a csend, kezdődött a belső lelki összehangolódás, avult egyházi adózást félredobó, zsebekbe komolyan belenyúló új adózási szabályrendelet adott vitára alkalmat még a presbitériumban is. Aztán a másfélszáz éves öreg iskolaépület, rozzant tanítói lakás, majd parókia bontódott el, hogy újnak adjon helyet. 30000 pengő adóssággal fogtunk a 65000 pengős költségvetésű gyönyörű, modern iskola és tanítói lakások, napközi otthon, fürdő, étkeztető, meg iskolaszolgai lakás megépítéséhez. Alighogy elkészült, már raktuk a fundamentumot az emeletes gyülekezeti házhoz, parókiához. Az iskolát sem fizettük még ki, erre meg 2000 pengő készpénz állt rendelkezésre. Közben megindult a nagy háborús vajúdás is. A 38-as ősz „mindent vissza” hangulatában szerezte vissza egy sváb szomszédtól az egyházunk ősi telkét, s vette meg a házat, ajánlotta fel az evangéliumi református hit és pozitív fajvédelem szolgálatába népfőiskolái otthonnak. 39 júniusában, az új épületek felszentelő ünnepén püspökünk és esperesünk funkciója után kanonokok jelenlétében döngeti a kultuszminiszter a számaránypolitikát.

A lelkekért és anyagiakkal vívott kemény harcban megszilárdult helyzeti és felfokozódott küldetéstudattal, immár külső tekintéllyel is állhattunk szembe az Actio Catholica1'*’ Czapik püspök tüzelte inkvizíciós politikájával. Ha valamikor valaki kortörténetet ír a magyar keresztyénség XX. századi életéről, a felekezeti „békességről” nem lesz hiábavaló fáradság a veszprémi református lelkész ilyen irányú küzdelmeit megtekinteni. Modern ellenreformációs hadjárat nagyszerű stratégiájával kellett itt találkozni.

Természetes, hogy ilyen körülmények között a városi, vármegyei, sőt pártpolitikai élet sem lehetett elmellőzhető terület. Mind helybeli gyülekezeti tagjaink, környékbeli eklézsiák és segítésre szoruló magyarok érdekében szükséges volt megfelelő politikai és közigazgatási kapcsolatok kiépítése. Hitünkért és fajtánkért érzett felelősség vezetett az első állandó jellegű református népfőiskola

173 A 4. Cserkész Világtalálkozót (Jamboree) 1933 augusztusában tartották Gödöllőn. BODNÁR 1980.62-74.

174 A találkozó idején a körülbelül 26 ezer résztvevőt 10 altáborba osztották. Ezeken kívül az ösz- szejövetel ideje alatt több különleges tábor is működött: segédtábor a látogató cserkészeknek, kis- cserkésztábor, repülőtábor a sikló- és vitorlázó repülőknek, delegátustábor a külföldi nemzetek delegációinak, vízitábor és süketnéma tábor. BODNÁR 1980.69.

175 Valószínű, hogy az angol uncle vagy a német Onkel (nagybácsi) kifejezésből: felügyelő, segítő.

176 Az Actio Catholica („katolikus tevékenység”) a Római Katolikus Egyház lelkiségi mozgalma volt az I. világháború és a II. vatikáni zsinat közötti időszakban. Azzal a céllal hozták létre, hogy a világi híveket jobban bevonják az egyház életébe és munkájába. Magyarországon 1932-ben a püspöki kar alapította, hivatalosan egészen az 1990-es rendszerváltásig fennmaradt. DIOS 1993-. 1.36-38.-1045-