Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Veszprémi Egyházmegye

Veszprémi egyházmegye

Ismét az elsők közé kerültem. Negyedéves teológus koromban a főiskola ifjúsági seniora lettem, s az egyhangúlag jeles eredménnyel letett első lelkészképesítő vizsga után elnyertem a „United Free Church of Scotland” edinbourghi teológiáján a Jewish Mission ösztöndíját. Isten segítségével elértem azt, ami ifjúkori legfőbb vágyam és törekvésem volt, hogy külföldön öregbíthessem tanulmányaimat. De jött a nem várt fordulat. Szász Károly után Baksay Sándor133 134 lett az új püspök, kinek az volt az elve, hogy idehaza is lehet eleget tanulni, ő maga sem járt külföldön, „itt tette le Isten kenyerünket, itt kell ennünk békességgel”. Nagy káplánhiány volt akkoriban, sógora, Hetesy Viktor akkori ómoravicai (ma Bács- kossuthfalva) lelkész135 betegeskedett. Üresen állott a szomszéd Pacsér lelkészi állása, s engem nevezett ki a püspök úr administratornak azzal, hogy a beteg ómoravicai lelkészt is kisegítsem. Barátaim azt tanácsolták, hogy ne törődjem a kerületi gyűlés határozatával, hanem utazzam egyenesen Skóciába. Azonban erre már nem tudtam elhatározni magamat. Nem úgy neveltek engem, hogy ne a kötelességtudás diadalmaskodjék felettem.

Az első lelkészképesítő vizsga letétele után, 1904. október 20-án elfoglaltam helyettes lelkészi állásomat Pacséron, az alsó-baranya-bácsi egyházmegyében. Közben 1905. szeptember 19-én letettem a második lelkészképesítő vizsgálatot.

Az üresedésben állott pacséri lelkészi állás betöltése után 1905. november 9- től kezdve Tiszakálmánfalvára kerültem missziói lelkésznek, s 1907. október 13- án felavattak lelkipásztori hivatalomra a budapesti Kálvin téri templomban.

Nem volt könnyű helyzetem Pacséron, hol a papválasztás kérdése teljesen felbolygatta a gyülekezetét. Valami díjlevélkérdés miatt nem akartam belemenni a választásba. Nem csekély küzdelmembe került, míg a renitens presbiterek elhatározták a lelkészi állás betöltését. A gyülekezet akkor mindenáron engem szeretett volna ott marasztani, annyira megszerettek és ragaszkodtak hozzám a hívek. Mikor elbúcsúztam tőlük a templomban, azt mondták a jó pacsériak: „ha meghalok, sem siratnak meg többen”.

Könnyek között váltunk el, azóta sem láttam őket, mert jött Trianon, de sohasem tudom elfelejteni, hogy mily nagy és őszinte szeretet ölelt körül. Még évtizedek után is arra gondoltak, hogy visszavisznek lelkipásztoruknak.

133 Helyesen: Csontos alapítvány! Csontos Lajos vasúti mérnök alsódabasi földbirtokát hagyományozta a budapesti teológiára. Az alapítványból minden évben a legkiválóbb teológust jutalmazták 100 forinttal. CSEKEY1955.31,32.

134 Baksay Sándor Nagypeterden (Baranya vm.) született 1832. augusztus 1-én. Tanulmányait Csurgón kezdte, a felsőbb középiskolai osztályokat és a teológiát Kecskeméten végezte. Nagytótfalu- ban (Baranya vm.) tanító, majd Kecskeméten segédtanár volt. 1855-ben Kiskunhalason lett gimnáziumi tanár. 1858-ben szentelték lelkésszé. 1862-től Érsekcsanádon, 1866 nyarától Kunszentmiklóson volt lelkész. 1904-ben lett a dunamelléki egyházkerület püspöke. 1872-ben a Kisfaludy Társaság választotta tagjai közé, 1884-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett. 1915. június 18- án hunyt el Kunszentmiklóson. SZINNYEI 1891-1914. I. 374-375. HORTOBÁGYI 1928. 12-13. ZOVÁNYI1977.38-39. MARKÓ 2001-2007.1.281-282.

135 Hetesy Viktor 1844. december 16-án született Kiskunhalason. Tanulmányait Kiskunhalason, Nagykőrösön, Kecskeméten, majd a teológiát 1862-től Pesten végezte. 1871-től drávafoki, 1888-tól csuzai, 1890-től bácskossuthfalvi, 1918-tól dunaföldvári lelkész volt. 1920. szeptember 25-én hunyt el Budapesten. SZINNYEI 1891-1914. IV. 825-826. BELICZAY1955. 214. ZOVÁNYI 1977.256.-1033-