Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Veszprémi Egyházmegye

Veszprémi egyházmegye Tiszakálmánfalván az eddigi nagyméretű munkakör megszűkült. Egy marok­nyi, 150 lelkes missziói központ s körzetének a lelkipásztora lettem, erősen nem­zetiségi (szerb-német) környezetben. A missziói központon az iskolát is ma­gamnak kellett vezetnem, 20-30 növendéket tanítanom, a missziói körzet egyes pontjaira kijárnom. 1907. december havában megszereztem a tanítói oklevelet. Itt szolgáltam 1910. március 10-ig. Közben 1909. május 16-án megválasztottak a mezőföldi egyházmegyében Siómarosra lelkésznek. Itteni állásomat csak 1910. évi március 12-én foglalhattam el. Tiszakálmánfalvai híveim nagyon szerettek. Közöttük igazán „mindeneknek mindenné lettem”.136 137 Eltávozásomat nagyon fájlalták, de engem a szülőföld kö­zelsége vonzott. (Nescio qua natale solum dulcedine captos et immemores non ■ .. .\137 simt esse sut.) Mire Siómarosra kerültem, már benne voltam a férfikor nyarában. Itt közel öt évet töltöttem: 1910. március 12-1915. december 31-ig. Erre az időre esik a családalapítás. Nőül vettem 1911. október 24-én Reich Margitot, Reich Sándor volt újpesti, majd bikácsi ágostai hitvallású evangélikus lelkész138 és neje, Kiss Erzsébet leányát. Siómaroson született fiam, Zoltán (dr. Somogyi Zoltán, vegyész) és Leona nevű leányom, dr. Benedek Sándor, pápai teológiai tanár felesége, okleveles tanítónő.139 Siómaroson igen egyházias, buzgó gyüleke­zetét találtam, de amelyikben már fenyegető nagy veszedelmek árnyékát kellett fájó szívvel észlelnem: a fajkorlátozás nemzetgyilkos bűnét. A gyülekezet a leg- rendezettebb anyagi körülmények között volt, mikor 1914. május havában Szent- gálra választottak meg lelkipásztornak. Az özvegyi és kegyeleti év miatt itteni állásomat 1916. január 1-én foglalhat­tam csak el. Itt született 1923. július 24-én Edit Margit nevű leányunk (jelenleg az Országos Magyar Királyi Közegészségügyi Intézetben gyors- és gépíró és igaz­gatósági titkárnő). Szentgálra nagy szótöbbséggel választottak meg, de a gyülekezet módosabb tagjai, akik egy rokonlelkész mellett foglaltak állást, nehezen tudtak belenyugod­ni a választás eredményébe. lKor 9,22 137 Az idézet helyesen: ,JSÍescio qua natale solum dulcedine captos / Ducit, et immemores non sinit esse sui.” Publius Ovidius Naso: Levelek Pontusból. I. könyv, 3. levél, 35-36. sor. A két sor Ovidius Fekete-tenger melléki száműzetéséből írt leveleinek egyikéből való, melyet költő barátjának, Rufinusnak írt. Kartal Zsuzsa műfordításában: Nem tudom azt, hogy mért ily édes mind a szülőföld, / emlékét mért nem hagyja feledni soha. OVIDIUS: Levelek Pontusból. Fordította, az utószót és a jegy­zeteket írta Kartal Zsuzsa. Bp., 1991.16. 138 Reich Sándor 1886-ig Bikácson (Tolna vm.) volt segédlelkész. 1886-ban az újpesti gyülekezet hívta meg lelkészének, kezdetben segédlelkészi beosztásban. 1889-től újra Bikácson szolgált rendes lelkészként. 1913-ban a tátraafjai (Szepes vm.) gyülekezet hívta meg lelkészének. PEIL 1913. 203. SIPOS 1996.13,14. 139 Somogyi Leona polgári iskolai és tanítóképezdei tanulmányait is a pápai Nőnevelő Intézetben végezte az 1925/26-1934/35. közötti tanévekben. A Pápai Református Nőnevelő Intézet értesítői. 1925/26. 21, 28.1926/27. 29, 31.1927/28. 41, 44.1928/29. 60, 62, 67,1929/30.15,17, 20.1930/31. 21, 27.1932/33.18,24.1933/34.17,18,19,26.1934/35.15,27,30,31,32,40,41,52,57 58.-1034-

Next

/
Thumbnails
Contents