Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)
Veszprémi Egyházmegye
Veszprémi egyházmegye lete alatt. A heti és havi zárlatokat Höllig Károly igazgató132 tartotta adhortáció- val és imádsággal. Az intézeti bennlakó növendékek részére nagy karácsonyfa ünnepélyeket rendeztek. Minden internátista kapott valami ajándékot, süteményt, édességet, mi, szegény künnlakók azonban üres kézzel, de tele szívvel, fellelkesülve mentünk haza a csereszüleink házába. Szüleim azután a pápai kollégiumba írattak be. Itt tiszta magyar légkör fogadott. Az előadásokat jól megértettem. Abban az időben a más iskolából jött tanulókat az utolsó hosszú padba ültették. Sanda gyanú fogadta a „menekülteket”, akik szerencsét próbálni jöttek. Bennünket soron kívül is sokszor feleltettek. A számonkérések rendjén azután kitűnt, hogy a más iskolából idejöttek között is vannak jótanuló fiúk. Ezek közé tartoztam én is. Az első évharmadban osztályzati érdemjegyeink szerint ültettek el bennünket, s én az utolsók közül az elsők közé kerültem. A gimnáziumi érettségi vizsgát jeles eredménnyel tettem le 1900. június 23-án. A gimnáziumban a legkedvesebb tárgyaim voltak a magyar irodalomtörténet és a nyelvek. A német, latin és görög nyelvben szép előhaladást értem el. Kísérletet tettem a versírás terén. Szárnypróbálgatásaim eredményét mutatja néhány pályadíjat nyert versem az ifjúsági képzőtársulat emlékkönyvében. Gimnáziumi tanulmányaim alatt élveztem a főiskola, az „Alma Mater” jótéteményeit. A köztartáson 8-dik gimnazista koromban „dispensator” voltam. A pályaválasztás meredélyének szélére jutottam. Elhatároztam, hogy latinnémet szakos tanár leszek. Beiratkozom a budapesti egyetemre. A vakációban látogatást tettem apám egyik jó barátjánál, dr. Csekő Imre fővárosi ügyvédnél, aki azt a tanácsot adta, hogy iratkozzam be előbb a budapesti református teológiai akadémiára, mielőtt az egyetemre mennék tanulmányaimat folytatni. Ajánlotta, hogy tanuljak meg jól angolul, menjek külföldi egyetemre, s onnan hazatérve szerezzem meg a tanári képesítést, vagy legyek teológiai tanár, mint az ő tanulótársa és barátja, dr. Szabó Aladár. Az atyai jóbarát tanácsa akkora hatással volt reám, hogy eredeti tervemet megváltoztatva beiratkoztam 1900 szeptemberében a budapesti református teológiára. Itt azután szélesebb munkamező nyílt meg előttem. Dr. Szabó Aladár lett a mentorom, aki kezdettől fogva legnagyobb hatással volt reám. Az ország minden részéből voltak pályatársaim, s ugyancsak iparkodnom kellett, hogy megálljam közöttük a helyemet. Egyik vizsgámon az ősz Szász Károly püspök elnökölt. Feleleteimért nagyon megdicsért. Elnyertem az év végén a Csotos-alap százforintos ösztöndíját.133 Höllig Károly 1846. február 12-én született a Rajna melletti Auban, a badeni nagyhercegségben. Tanulmányait a karlsruhei tanítóképző intézetben, főreáliskolában és műegyetemen végezte. 1871-ben lett a felsőlövői tanítóképző intézet tanára, 1878-tól igazgatóként működött. SZINNYEI 1891-1914. IV. 1349-1350.-1032-
