Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi anyakönyvei 1823-1952 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 12. Jubileumi kötetek 1. (Pápa, 2012)
Az egyházkerületi anyakönyvek keletkezésének körülményei
Amellett, hogy ezek az egyházkerületi anyakönyvek készülő adattári köteteink számára bőséges forrásbázist jelentenek, fontosnak tartottuk, hogy a XIX-XX. századi református lelkészek bennük rögzített rövid, saját kézzel írt életrajzait a széles olvasóközönség is eredetiben olvashassa. Manapság ugyanis a lelkészek életpályájának elemeit kartonok vagy többé-kevésbé kitöltött űrlapok rögzítik, sőt, legújabban ezekről már valamelyik egyházkerületi számítógép egy-egy eldugott fájljából tájékozódhatunk. De mindezek száraz adatok, melyek mögött egyéniségével, érzéseivel és tapasztalataival pontosan az marad rejtve, aki végig küzdötte ezeket az évtizedeket: maga az ember! Az egyházkerületi anyakönyvek életrajzi bejegyzései, ámbár sokszor tömörek, mégis bepillantást engednek a lelkészek világlátásába, érzelem világába,5 ezért igen élvezetes olvasmány lesz mindazok számára, akik az elmúlt másfél évszázad dunántúli református egyházi társadalmának hús-vér szereplőire kíváncsiak. AZ EGYHÁZKERÜLETI ANYAKÖNYVEK KELETKEZÉSÉNEK KÖRÜLMÉNYEI 1. Az egyházkerületi anyakönyvek elődei: evangélikus ordinációs könyvek, református kötelezvények Az értékes egyháztörténeti forrástípus őse a korai hazai evangélikus egyház gyakorlatában született meg. A lelkészavatás előírásait már a XVI. századi és XVII. század eleji zsinati kánonok szabályozták.6 Az 1554. évi Baranyai Kánonok 35. pontja előírta, hogy a lelkészeknek jó erkölcsük és magaviseletük legyen, olvassák a Bibliát, a felszentelés előtt tudományos ismereteikből vizsgát tegyenek, valamint elkötelezettségük, engedelmességük és hitvallásukhoz való hűségük jeleként esküjüket aláírásukkal meg is erősítsék.7 A dunántúli evangélikusok ezt a rendelkezést úgy ültették át a gyakorlatba, hogy a felavatott lelkipásztorok 1596-tól az Egyezség könyvének 5 A lelkészek egyénisége érdekességet, színt, életet visz a bejegyzések szövegébe. Begedi Lajos egyénien mutatja be születése körülményeit: „Nota bene! Mit Írjak én ide? Mikor mind e mai napig semmi „feljegyzésre méltó” dolgot nem cselekedtem. Édes anyám világra szült 1846. a viszlói parókhia valamelyik szobájában, gondolom a „benyillóban". "Jóba József költői szavakkal mutatja be édesanyját: „Isten félelmére tanított, mint a nap melegével színezi a virágokat, oly meleg szeretettel oltotta szívembe a vallásos érzelmeket. Gyermekségemben csókjaival szárítá fel könyemet, s nálam a sírás mosolyra változott. ” Balakó Antal őszinte szavakkal szól „lelkészi elhívásáról”: „Ekkor Pápától búcsút véve az orvosi tanfolyamot Budapesten óhajtván megfutni, de jó anyám kívánatára a theologiát voltam kénytelen végezni, és pedig Pápán. ” Kecskeméthy Vas Jenő pátosszal teli sorokat ír elöljárójáról: „Ha tiszta becsületességet, lelkiismeretességet, mély belátást, széleskörű tudományosságot, türelmességet (mert velem szemben nagy adag volt szükséges) jó szivüséget és nyíltságot kívánhat egy alárendelt állású miveit ember főnőkében öszpontosulva látni, úgy én mind ezen erényeket, s többet feltaláltam kocsi főnökömben. ” 6 PAYR 1924. 779-781. THURY 1998.1. 183. 7 BENCZE 1999. 177. í* 8 i*
