Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi anyakönyvei 1823-1952 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 12. Jubileumi kötetek 1. (Pápa, 2012)

Az egyházkerületi anyakönyvek keletkezésének körülményei

{Formula Concordiaé) magyar példányát írták alá.8 Itt nem csupán a név odakanyarí- tásáról volt szó, hanem a lelkészek saját kézzel, röviden, egyénileg szövegezték meg hűségnyilatkozatukat is. Ebből a dunántúli szokásból alakulhatott ki a többi evangélikus egyházkerületben is az ordinációs anyakönyvek használata, melyekbe a felszentelt lelkészek saját kezükkel írták be hosszabb-rövidebb életrajzukat. A XIX. században a bányai egyházkerületben olyan gyakorlat is előfordult, hogy a felavatottak beküldték életrajzi adataikat, és valaki az egyházkerület elöljárói közül másolta be azokat az anyakönyvbe. Hasonló történt a második világháború végén is, amikor az akkori viszonyok között az újonnan szentelt lelkészeknek nem volt lehetőségük saját kezű bejegyzést készíteni, ezért életrajzukat postai úton juttatták el az egyház- kerülethez, ahol a beküldött adatokat tartalmazó lapokat egyszerűen beragasztották az anyakönyvbe.9 Az eredetiben, illetve a másolatban fennmaradt anyakönyveket az Evangélikus Országos Levéltár őrzi.10 11 Mindegyik kerületből maradtak fenn eredetiben vagy másolatban ordinációs anyakönyvek, bár teljes sorozat egyik egyházkerület anyagában sincs.11 A levéltár honlapján betűrendbe szedett személynévmutató található az ordinációs könyvekhez.12

A hazai református egyházban nem fejlődött ki általánosan ez a gyakorlat, a többi egyházkerület levéltáraiban nem maradtak fenn olyan típusú anyakönyvek, amelyek a lelkipásztorok önéletírásait tartalmaznák.13

A dunántúli egyházkerületben található anyakönyvek előzményének az ex- missziói kötelezvények tekinthetők, melyeket kibocsátásukkor a lelkészek saját kezűleg írtak az őket kibocsátó espereseknek. A XIX. század elején a kibocsátásnak az volt a rendes menete, hogy mielőtt a lelkész prédikátori hivatalt kapott volna, megjelent az egyházmegyei közgyűlés színe előtt, bemutatta bizonyítványait, és vizsgát tett. Sikeres vizsga után erről újabb bizonyítványt kapott, felvették a rendes lelkészek sorába, és esküvel beiktatták, illetve kibocsátották gyülekezetébe.14 Végül írásos köte8 Az 1596-1673 között felavatott 663 lelkész aláírását teljes szöveggel közölte Payr Sándor munkája. PAYR 1910. 52-99.

9 BENCZE 1999. 177.

10 Eredetiben a bányai kerület 1801—1885 és 1944-1947 közötti, a dunáninneni kerület 1861 — 1940 közötti, a dunántúli kerület 1783—1905 közötti és a tiszai kerület 1741-1836 és 1836—1952 közötti anyakönyvei vannak meg. A levéltárban őrzött anyagok között található még a Gamauf-féle Dunántúli lelkészek életrajzai 1747-1811. másolatban (AGE V. 109d.) és a dunáninneni kerület ordinációs névsora az 1610-1816 közötti időszakra vonatkozóan (táblázat kevés adattal). http://eol.lutheran.hu/index.php?BrowserVersion=Gecko.

11 KERTÉSZ 2000. 101.

12 KÖBLÖS-KRÁNITZ 2009. 10-11.

13 Az egyházkerületi levéltárak fond- és állagjegyzékei, repertóriumai ilyen jellegű iratokról nem tartalmaznak leírásokat. LADÁNYI 1976. DIENES 1996. SZABADI 2000. NAGY 2002. Köszönet Nagy Edit, Szabadi István és Dienes Dénes tájékoztatásáért, mely szerint kerületi levéltáraik anyagában ez a forrástípus ismeretlen.

14 TÓTH 1931. 10-12.

9 &