Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi anyakönyvei 1823-1952 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 12. Jubileumi kötetek 1. (Pápa, 2012)
A forrásokról
István püspök elköltözését követően ma már tisztázhatatlan úton egy ismeretlen magánszemélyhez került. Ami a kötet első felét illeti, ez átfogó képet rajzol az egyházkerület 1823/1824. évben létező egyházközségeiről, illetve azok leányegyházairól és az azokban szolgálatot teljesítő lelkészekről (1-49. oldal). Ekkor összesen 274 lelkész szolgált a dunántúli egyházkerületben: 27 a pápai, 28 a tatai, 43 a komáromi, 26 a barsi, 9 a dré- gelypalánki, 34 a peremartoni, 59 a somogyi, 37 a veszprémi, és 11 az őrségi egyházmegyében.46 A beírások pontos idejét és módját nem ismerjük. Nem tudjuk, hogy az esperesek köröztették-e Tóth Ferenc levelét és a beíráshoz szükséges papirost, és hogy a bejegyzések egyházmegyei közgyűlés keretében, valóban az ő jelenlétükben történ- tek-e. Egyedül Tóth Ferenc mint pápai esperes közli, hogy a beírás előtte és a lelkészek saját kezével történt Pápán 1824. február 2-án. Lehetséges, hogy a lelkészek többsége akkor írta be magát, de ez Seregély Dániel mezőlaki lelkész és Keserű János csöglei ideiglenes lelkész esetében teljesen kizárható, mert az ő lelkészszentelésük az 1824. május 24-én Ácson tartott egyházkerületi közgyűlésen történt. A többi esperes nem írt dátumot. A peremartoni egyházmegye esetében is feltételezhetjük, hogy a beírások szintén 1824-ben az egyházkerületi közgyűlésen vagy azután történhettek, mert Báli Mihály csőszi lelkipásztor szentelése is Ácson történt 1824-ben. Azon főjegyzői utasítást, hogy a lelkészi beírások végén az esperesek jegyezzék ellen, írják alá, és az egyházmegye pecsétjével is lássák el a dokumentumot, csak Szalay Mihály drégelypalánki, Szabó Péter peremartoni, Fábián József veszprémi és Arany József őrségi esperesek tartották meg. A tatai, komáromi, barsi és somogyi egyházmegyék adatsorának keletkezési körülményeit ennyire sem ismerjük. A lelkészek pontosabban követték a főjegyzői utasításokat. Az előírásnak megfelelően közölték nevüket, szolgálati helyüket, szentelési idejüket és gyülekezetük leányegyházait. Az egyházkerület és az egyházmegyék világi tisztségviselőiről nem kapunk információkat, az anyakönyv azon célkitűzése, hogy az aktuális és a jövőbeni világi tisztségviselők nevét is megőrizze az utókor számára, nem teljesült. (Már Tóth Ferenc főjegyzői utasítása sem tesz említést a világiakról!). Kivételt képez a komáromi egyházmegye, melynek 3 világi tisztségviselője is beírta magát az anyakönyvbe: nemes Várbogyai Csepy Zsigmond, Zala, Veszprém, Fejér, Tolna és Komárom vármegyék táblabírája, hites ügyvéd, aki 1814-től volt a komáromi egyházmegye gondnoka, Laki és Alistáli Laky Gábor, Komárom vármegye táblabírája, Komárom szabad királyi város belső tanácsosa, aki szintén 1814-től volt egyházkerületi tanácsbíró, valamint Kossár Ferenc ügyvéd, Komárom vármegye alügyésze, akit 1822-ben választottak meg egyházkerületi tanácsbírónak. 46 Lásd a 2. függeléket! i* 19 i*