Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi anyakönyvei 1823-1952 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 12. Jubileumi kötetek 1. (Pápa, 2012)

A forrásokról

Többletinformációkat egyedül a pápai egyházmegye lelkészei közöltek magukról. Általában megadták születési helyüket, korábbi szolgálati helyüket és idejüket. Szabó Sándor szentkirályi prédikátor tanulmányairól (pápai kollégium) és külföldi egyetemjárásáról (Jéna) is tudósított. Járdánházy Dániel dereskei lelkész rektori szolgálatának helyét (Kömlőd) is közölte tanulmányi helye (Pápa) mellett. Kocán József adorjánházi és egeraljai lelkészről megtudjuk, hogy Debrecenben és Jénában is tanult. Seregély Dániel mezőlaki lelkész göttingeni egyetemi tanulmányai után Szilassy József főgondnok fia mellett házinevelő is volt.

A kötet második része az 1825. évvel indítva az anyakönyv 51. oldalán kezdődik, hogy „a késő Maradék előtt is Név szerént tudva legyenek az ezen Túl a Dunai Főtiszteletű Superintendentziában az Egyházi Hivatalt viselt Lelki Tanítók". Ez a rész egészen a 265. oldalig tart, és 654 újonnan felszentelt lelkipásztor bejegyzését tartalmazza 1825 és 1897 között évenkénti bontásban.47

Az első két évben magukat bejegyző lelkészek még ragaszkodtak Tóth Ferenc előírásaihoz, szigorúan csak a nevüket, gyülekezetüket, valamint felszentelésük helyét és idejét közölték. Első ízben 1827-ben Szentmiklósi Sándor kömlődi lelkipásztor írta le születési helyét: „a’ ki születtem a tekintetes nemes Komárom vármegyében, Ette helységben”. Az 1831. évtől ismét bővül a bejegyzések tartalma, az ifjú lelkipásztorok közlik születésük idejét, és megemlékeznek tanulmányaikról (akadémia, esetlegesen külföldi egyetem) és rektori szolgálati helyükről. Ebben az évben Tolnai István nemesoroszi lelkész már kisebb iskolájáról, vagyis gimnáziumi tanulmányairól is említést tett. 1833-tól a kápláni szolgálat helyeit, majd 1838-tól a szülők társadalmi helyzetét is bejegyzik.48 Apja nevét Mezei Pál kisbajomi lelkész, atyja és anyja nevét is Stettner Ignác kisigmándi lelkipásztor közölte először 1842-ben. Az adatsorok ezek után már nem bővültek, a legteljesebb bejegyzés tehát a következőket tartalmazta: a felszentelt lelkész neve, születési helye és ideje, apja és anyja neve, társadalmi helyzete, elemi, középiskolai és akadémiai, külföldi tanulmányai, rektori és kápláni szolgálatainak helyszínei, lelkészszentelésének helye és ideje, lelkészi szolgálatának első állomása.

A matrikulában előforduló és az egyházkerületi közgyűlési jegyzőkönyvekben újonnan szentelt lelkészek névsorának egybevetése után megállapíthatjuk, hogy az 1841-ig a legnagyobb pontossággal vezették, minden felszentelt lelkipásztor saját kezű bejegyzése megtalálható az anyakönyvben. A későbbi években azonban a névsorokban kisebb-nagyobb eltérések mutatkoznak, többen nem írták be magukat az anyakönyvbe. A következő táblázatban a be nem író lelkészek neve olvasható:

47 A 173-176., 179. és 187-189. oldal üres.

48 Első alkalommal Kálmán József siómarosi lelkipásztor jegyezte meg, hogy „papi szüléktől” származik. Ő az 1837. év utolsó, 14. beírója volt. 1838-tól általánossá vált, hogy megemlítenék a szülők társadalmi helyzetét: általában a felavatott lelkészek földműves, nemes, lelkészi, iskolatanítói, polgári vagy „mester emberi”szülőktől származtak.

?f 20 ?f