Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi anyakönyvei 1823-1952 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 12. Jubileumi kötetek 1. (Pápa, 2012)
A forrásokról
A kötet törzsanyagát képező különböző zsinati kánonok, több helyről kimásolt, házasságjogra vonatkozó törvények, liturgikus szövegek mellett kaptak helyet az 1711-1823 között felszentelt 117 pápai egyházmegyei lelkész saját kézzel írt, sok esetben pecséttel megerősített kötelezvényei is.39 A lelkészek, mint már említettük, Gyimóti István esperes idején kezdték el beleírni reverzálisaik szövegét. Az első kötelezvényt Szikszai Pál, akkori adászteveli lelkipásztor40 adta 1727. március 31-én Adásztevelen, aki a kötet 623. oldalára írta reverzálisát. A következő bejegyzés a kötet korábban üresen maradt 614. oldalán olvasható Osvát István görzsönyi, majd csetényi lelkipásztor41 keze írásával. Ezen bejegyzések között található az a két, több cédulából összeragasztott lap, amit az esperes behajtogatva utólag köttetett a többi lap közé. (Lásd a képet az előző oldalon!) Az ezeken szereplő legkorábbi kötelezvény szövegét Naszályi István pápai lelkipásztor42 saját kezűleg írta 1711. október 29-én Borsosgyőrön. 1727-től a kötetben már folytonosan sorakoznak egymás után a re- verzálisok. Az utolsó kötelezvényt Tóth János ajkai prédikátor adta 1823. április 7- én Pápán, akiről az anyakönyvbe írt bejegyzése alapján megtudjuk, hogy az 1823. május 28-án Tatán tartott egyházkerületi közgyűlésen szentelték lelkésszé.43 A kötet tartalmáról rövidebb és részletes ismertetések is megjelentek.44 Őrzési helye jelenleg a Dunántúli Egyházkerület Könyvtárának Kézirattára, jelzete O. 1055. 2. Az egyházkerület I. sz. lelkészi anyakönyve Az I. számot viselő egyházkerületi anyakönyv egy keménypapír borítású, de bőr éllel ellátott kötet. Gerince bordázott, felirata: Superintendentzialis Mátricula. 1924- ben került a Pápai Református Kollégium Könyvtárának tulajdonába, miután ki tudja, milyen viszontagságokat követően 1922-ben Győry Elemér akkori hetényi lelkész vásárolta vissza egy komáromi kereskedőtől.45 Alighanem Trianonig a püspöki levéltár iratai között őrizhették Komáromban, ahonnan az elcsatolást és Németh 39 „III. Vágynak még itt a’ Superintendentziát illető ’s több rendbéli történetekről szálló Jegyzések és a Pápai Tractusban ordináltatott Papoknak nevei, valamint a’ Superintendentziában lévő Traktusoknak és Ekklé’siáknak név szerént való feljegyzése, melly 1732^ esztendőben történt.” 1823. évi kgy. 49. p. DREL I. 1. a. 449-450. 40 KÖBLÖS-KRÁNITZ 2009. 622. 41 KÖBLÖS-KRÁNITZ 2009. 531. 42 KÖBLÖS-KRÁNITZ 2009. 521. 43 DREKK O. 1055. 686-687. DREKK O. 394t. 5. 44 Röviden ismerteti TÓTH 1939. 17-18. KÖVY 1987. 92. NÁDASDY 1994. 19. SZALAYNÉ GUBRICZA 1995. 212. Részletesen ismerteti KÖBLÖS 2006a. 12-15. Tartalmát hozza SZABÓ 1987. 174-176(764. sz.). 45 Győry Elemér bejegyzése az anyakönyv belső oldalán: „Ezt az anyakönyvet egy komáromi kereskedőnél fedeztem fel, s megvásároltam 130, azaz egyszázharminc cseh koronáért. Hetény, 1922. október havában. Győry Elemér református lelkész.” 18
