Köblös: „Processus visitationis”. Torkos Jakab egyházlátogatása 1747-ben - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 11. (Pápa, 2011)
Az 1747. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv - III. A jegyzőkönyv forrásértéke - IV. Az egyháztörténet és a Torkos-vizitáció
kiadott királyi rendelet eltiltotta a superintendenseket az egyházlátogatástól; ezt a jogot II. József koráig csak az esperesek gyakorolhatták.318 Benedek Sándor 1971-ben a református istentisztelet múltjáról írott művében az 1747-es vizitációt is felhasználta.319 1982-ben Bellái Zoltán a belső-somogyi vizitáció alapján az istentiszteleti rendet mutatta be.320 Szabó György 1986-1987-ben kiadásra készítette elő a vizitáció anyagát, 1987- ben előadást is tartott Torkos egyházlátogatásáról. 1989-ben a vizitáció könyv- és eszmetörténeti tanulságairól jelentetett meg közleményt, amelyben úgy foglalt állást, hogy Torkos 1747-ben „az egyházkerület három egyházmegyéjének gyülekezeteit látogatta végig. Ennek megmaradt, becses dokumentuma” a tanulmányban elemzett egyházlátogatási jegyzőkönyv.321 1990-ben megjelent tanulmányában összegezte kutatási eredményeit.322 Ugyanekkor látott napvilágot Tüskés Gábor és Knapp Éva tanulmánya, amely a szakirodalom és Bíró művei alapján a korábbi egyoldalú, felekezeti elfogultságoktól sem mentes megközelítések helyébe egy kiegyensúlyozottabb Bíró-képet vázolt fel. A szerzőpáros hangsúlyozta, hogy a változatos eszközrendszert igénybe vevő, az egyházmegyén kívül is pasztoráló Bírót „nem lehet egyszerűen erőszakos térítőnek nevezni”.323 Az átmeneti korszakban élő, a barokk ellenreformációt képviselő egyházi vezető fokozatosan szembekerült „saját kora kibontakozó eszméivel", a tolerancia irányába mutató egyházpolitikával.324 Az 1980-as évek végén megkezdett rendszeres pápai várostörténeti kutatás eredményeként megjelent összefoglalás számára Kövy Zsolt írta meg a református egyház történetét, amelyben Torkos Jakab lelkész-püspök egyházkormányzati szerepét is méltatta.325 Az elmúlt évtizedekben a falumonográfiák egyike-másika forrásként hasznosította az adott településről készült 1747-es vizitációs jegyzőkönyv, illetve az 1774-es összeírás vonatkozó részeit. Emellett az egyházlátogatási jegyzőkönyv egyház- és művelődéstörténeti értékének elemzésére is sor került.326 A Torkos- és Bíró Márton-féle vizitáció együttes helytörténeti hasznosítására nemigen gondoltak a kutatók.327 Az elmúlt években a dunántúli lelkészek és tanítók prozopográfiai adattárának összeállításakor a Torkos-féle vizitációt éppúgy felhasználtuk, mint az 1774-es egyházkerületi leírást, az egyházkerületi, egyházmegyei jegyzőkönyveket és sokféle 318 BÍRÓ-SZILÁGYI 1949. 213. 319 BENEDEK 1971. 320 BELLÁI 1982. 321 SZABÓ 1989. 322 SZABÓ 1990. 323 TÜSKÉS-KNAPP 1990. 266. 324 TÜSKÉS-KNAPP 1990. 272. 325 KÖVY 1994.113-114. 326 Az 1747-es vizitációt fölhasználta pl. a csopaki falumonográfia (LICHTNECKERT 1997. 201.), Balatonarács története (CSÁSZÁR 1999. 611-613.), Balatonfüred története (MIKLÓS 1999. 604.), a Köveskál-monográfia (LACKOVITS 2000. 39-40, 161.). Az 1774-es összeírást a Lovas-monográfia (HUDI 2001.187-189.) és a litéri falumonográfia is hasznosította (HUDI 2007.179-180.). 327 Balatonudvari történetében a Torkos-vizitációra csak utal a szerző, míg Bíró Márton 1747-es vi- zitációjából közli a katolikus családok adatait. Vö. MARTON 1999. 91.
