Köblös: „Processus visitationis”. Torkos Jakab egyházlátogatása 1747-ben - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 11. (Pápa, 2011)
Az 1747. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv - II. A jegyzőkönyv tartalmi elemzése
Míg a régióból származó lelkészek közül sokan nem rendelkeztek bizonyítványnyal - melyet az egyházlátogatás során igyekeztek pótolni addig a távolról áttelepülők minden esetben hoztak magukkal bizonyságlevelet.201 Az 52 gyülekezetben szolgáló lelkipásztor közül 7 bizonyosan távolabbi vidékről érkezett. Edelényi András peremartoni lelkész erdélyi származású volt, sárospataki és hollandiai tanulmányai után 1720-tól Keresztesen, 1727-től Lepsényben, 1739-től Peremartonban szolgált, itt hunyt el 1748-ban.202 Boros János fokszabadi lelkész Kosdról (Nógrád vm.) került 1720-ban Nemesvámosra, onnan Palotára, majd 1736-ban Fokszabadira, ahol 1747-ben hunyt el.203 Foktői Pál mezőszentgyörgyi lelkész (1744-1752) 1743-ban az alsódunamelléki egyházkerülethez tartozó Lacházáról települt át a Mezőföldre.204 Debreceni Vellás György a felső-baranyai egyházmegyéből, Okorágról (Somogy vm.) jött át a belső-somogyi egyházmegyébe, Nagykorpádra, ahol 1746-1763 között szolgált.205 Baba Vásárhelyi Sámuel (Marosvásárhelyi Baba Sámuel) csajági lelkész is Erdélyből származott, 1737-től Marosvásárhelyen tanult, 1744-ben Harderwijkben folytatta tanulmányait, 1747-től Csajágon, 1754-től Enyingen szolgált. 1777-ben a mezőföldi egyházmegye jegyzője volt.206 Sebestyén János 1747-ben Putnokról (Gömör vm.) jött a pécselyi eklézsiába.207 Gréci Dávid magyaregresi lelkész 1747-ben a Szatmár megyei Csengerről települt át. 1752-ig Magyaregresen, 1753-ban Istvándin szolgált, de megvakult, s ezért könyöradományokból tartotta el magát. 1782-ben Szomajomban hunyt el.208 A lelkészi adatbázis segítségével 12 lelkészről tudjuk több-kevesebb biztonsággal megállapítani, hogy külföldön tanult. A levitákat leszámítva ez az arány (50-ből 12, vagyis 24 %) a körülményekhez képest nem is rossz.209 A regionális eltéréseket mutatja, hogy a belső-somogyi lelkészek közül jelenlegi ismereteink szerint csak egy lelkész folytatott külföldi tanulmányokat, a peremartoniban (mezőföldiben) és a veszprémiben élők közül viszont többen is210. Ok a holland, svájci és német egyetemeket keresték fel. A költséges és körülményes peregrináció miatt az idősebb korosztályhoz tartozó Tokaji Pál peremartoni, Hollósi Bódis István belső-somogyi és Deáki Márkus István veszprémi esperes sem tanult külföldön. A külföldet járt lelkészek a következők: 201A bizonyságlevél (bizonyítvány) mellett ajánlólevél is lehetett náluk. Az 1729-ben Marcelházáról távozni kényszerülő, s „bővebb főidőn” letelepedni kívánó Dési László levita számára kiadott ajánlólevelet lásd: CSÉMY 2000. 66. 202 KÖBLÖS-KRÁNITZ 2009a. 385. 203 KÖBLÖS-KRÁNITZ 2009a. 350. 204 KÖBLÖS-KRÁNITZ 2009a. 398. 205 KÖBLÖS-KRÁNITZ 2009a. 377. 206 KÖBLÖS-KRÁNITZ 2009a. 502. 207 KÖBLÖS-KRÁNITZ 2009a. 577. 208 KÖBLÖS-KRÁNITZ 2009a. 405. 209 Még jobb az arány, ha csak azokat a lelkészeket vesszük számításba, akiknek ismerjük tanulmányaikat, ugyanis 10 lelkész iskolázottságáról jelen állapotban nem rendelkezünk semmilyen adattal. Ebben az esetben 40-ből 12, vagyis 30 % az aránya a külföldön is tanulóknak. 210 A peremartoni egyházmegyéből hatan (25-ből 6, vagyis 24 %), a veszprémi egyházmegyéből öten (13-ból 5, vagyis 38 %) folytattak külföldi tanulmányokat.
