Köblös: „Processus visitationis”. Torkos Jakab egyházlátogatása 1747-ben - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 11. (Pápa, 2011)
Az 1747. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv - II. A jegyzőkönyv tartalmi elemzése
5. A LELKÉSZEK HELYZETE A lelkészek helyzete nagyban függött az adott település jogállásától, nagyságától, a vallási közösség lélekszámától, teherviselő képességétől. Általában jellemző, hogy a meglátogatott helységekben a lakosság túlnyomó többsége református volt, néhány evangélikus és kevés katolikus élt a faluban. A nemesi községekben, közbirtokosságokban a katolikusok többsége a szolgarendűek közül került ki. Ezekben a községekben a lelkészek megbecsült tagjai voltak a közösségeknek, és szívesen szolgáltak. Naszályi Szász István pl. 1745-1776 között szolgált Szentgálon196, Hollósi Ferenc 1729-1755 között működött Nemesvámoson.197 A kisnemesi közegben általában a nemesi származású lelkészek tudtak tartósan megmaradni. Az egyházi állapotok hanyatlását mutatja, hogy az egyházkerület nem tudta biztosítani a lelkészek utánpótlását. Pápán a XVIII. század első felében nem működött teljes akadémiai képzés, ezért a dunántúli ifjak a teológiát Sárospatakon vagy Debrecenben fejezték be. A tanulási költségek növekedése miatt kevesebben vállalkoztak továbbtanulásra, ezért más egyházkerület területéről: a Dél-Dunántúlról, a Tiszántúlról, az Alföldről és Erdélyből kellett a hiányt pótolni. A viszonylagos lelkészhiány miatt az esperesek gyenge képességű, kevésbé képzett személyeket is szolgálatra bocsátottak. A komáromi egyházmegyében az 1730- as évek végén olyan lelkészek is szolgáltak, akik nem voltak képesek helyesen megfogalmazni és megírni egy vármegyének benyújtandó hivatalos iratot, ezért az arra alkalmas nótáriust kellett megkérniük a nehéz feladat megoldására.198 1747-ben a püspöki vizsgán megbukott az aszalói, a csoknyai és a szentbe- nedeki lelkész, a nagykorpádi pedig meg sem jelent. Mindegyik kimaradt a püspök általi felszentelésből. Két lelkész (az aszalói és a kadarkúti) részegen jelent meg az egyházlátogatáson, velük kapcsolatban joggal merülhet fel az alkoholizmus gyanúja.199 Látrányi Kovács György jádi lelkészt korábbi szolgálati helyén, Mezőszent- györgyön 1720-ban botrányos élete miatt kellett felfüggeszteni. Fiatalkori életvitele megváltozhatott, mert 1750-ben már a belső-somogyi egyházmegye jegyzői tisztségét is betöltötte.200 Valószínűleg büntetésből került át a mezőföldiből a belső-somogyi egyházmegyébe. A Kisasszondon szolgáló levita, Aracsi Gergely mindössze declinatiót tanult, ami a gimnázium első latin osztályának felelt meg. A belső-somogyi egyházmegyében megismert „lelki tanítók” többsége valamilyen oknál fogva nem volt alkalmas hivatása ellátására, a rendkívüli körülmények között mégis tovább szolgált. 196 KÖBLÖS-KRÁNITZ 2009a. 286. 197 KÖBLÖS-KRÁNITZ 2009a. 315. 198 CSÉMY 2000.151. 199 Az alkoholizmus másutt is előfordult. Két példa a komáromi egyházmegyéből: Csehi Péter alistáli lelkészt több alkalommal (1730-ban, 1732-ben) is meg kellett intenie az esperesnek a mértéktelen bor- és pálinkafogyasztás miatt. A vége az lett, hogy elbocsátották, az „ecclesiábol kiesett”. CSÉMY 2000. 70, 106-107. 1733-ban Szoboszlai István ekecsi prédikátor a „mértéktelen élet” és „nagj részegség miatt” maradt eklézsia nélkül. CSÉMY 2000.120. 200 KÖBLÖS-KRÁNITZ 2009a. 488.
