Köblös: „Processus visitationis”. Torkos Jakab egyházlátogatása 1747-ben - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 11. (Pápa, 2011)

Torkos Jakab püspök élete és munkássága (1711–1785) - III. Munkásság

pedig 4-4 ülnököt válasszanak maguk mellé segítségnek.45 1751-ben a világi rendet próbálták erőteljesebben bekapcsolni a református érdekek országos és középszintű képviseletébe: az 1750-ben elhunyt Kenessey István egyházkerületi főgondnok mellé még 1745-ben vicekurátornak megválasztott Csejtei Zsigmondot felkérték, hogy az országgyűlésen hathatósan képviselje az egyházkerület ügyeit, és melléje megyénként is világi gondnokokat választottak (Fejér, Komárom, Veszprém, Zala és Somogy vármegyébe).46

Az „aktívumokat” és „pozitívumokat” felsoroló fejezetben az 1745-1753 közti egyházkerületi közgyűlések határozatait egy 1756-ban vagy 1-2 évvel azután ösz- szeállított egyházkerületi kimutatás követi, mely felbecsülhetetlen értékű áttekintő képet rajzol a dunántúli gyülekezetek XVIII. század közepi állapotáról.47 Ebben nyolc egyházmegyére bontva az összes gyülekezet fel lett sorolva, fel lett tüntetve az esperesek, és virágzó egyház esetén a prédikátor neve, árva egyház esetén pedig az elvétel dátuma. Keletkezésének körülményeiről részletesebben az egyházlátogatási jegyzőkönyvet elemző fejezetben szólunk, ott elemezzük a benne található adatokat is.

Sorrendben ezután azt az espereseknek szóló körlevelet olvashatjuk, amely a katolikus vizitátorok érkezésére igyekezett felkészíteni a lelkipásztorokat, s amelyről már korábban szóltunk.48

Ezután néhány üres oldal kihagyásával a „passzívumokat” és „negatívumokat” rögzítő második rész49 kezdődik, aminek befejezését a bemásolt okmányok keltezése alapján szintén 1756-ra, vagy 1-2 évvel azutánra datálhatjuk. Ez a szakasz a református egyház különböző szintjeit ért sérelmeket rendszerezte és gyűjtötte egybe: az üldözésekre nézve rengeteg adatot és információt tartalmaz, emellett sérelmi folyamodványok, királyi és helytartótanácsi rendeletek, valamint egyéb dokumentumok szövegét közli vélhetőleg abból a célból, hogy az egyházkerület jogvédő tevékenységének forrásbázisaként szolgálhasson.

Ez a rész hét nagy fejezetre bomlik.

Az első fejezet az egyházkerületi szintet ért sérelmeket tartalmazza. Itt is kétfelé lettek választva az egyházkerületek ellen általában foganatosított intézkedések, valamint konkrétan a dunántúli egyházkerületre vonatkozó panaszok. Ez utóbbiban az 1747-es egyházlátogatást követő hercehurca iratait olvashatjuk.

A második fejezet a szemerei gyülekezet ellen 1748-ban, a harmadik a győri egyház ellen 1749-ben, a negyedik pedig a pápai egyházközség ellen 1702-1753 között okozott sérelmekről szól.

Az ötödik, igen terjedelmes fejezet a kisebb gyülekezetek sérelmi krónikáját nyújtja egyházmegyék szerinti bontásban. Egyedül a peremartoni egyházmegye

45 1747. március 8. kgy. 3-4. pont. Uo. 171-172. Lásd a FÜGGELÉK 23. dokumentumát'

46 1751. május 11. kgy. 1-2. pont. Uo. 176.

47 Lásd a 101. sz. jegyzetet.

48 Lásd a 27. sz. jegyzetet.

49 Ennek a résznek az elején a következő olvasható: B. Quid permittente Deo solo justo et sapienti evenerit ecclesiis DEI in dicta superintendentia aut etiam toti religioni a tempore supra denotato in detrimentum et notabile decrementum ecclesiarum Dei. DREL I. 1. a. Dunántúli református egyházkerület jegyzőkönyvei. II. 215.