Köblös: „Processus visitationis”. Torkos Jakab egyházlátogatása 1747-ben - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 11. (Pápa, 2011)
Torkos Jakab püspök élete és munkássága (1711–1785) - III. Munkásság
gyülekezeteméi fordul elő egy másik kéz bejegyzése is. A szöveg szerkesztője Tokaji Pál esperes50 jelentése alapján jegyezte le az ősi, móri, fülei, csikvári és csákberényi gyülekezet 1750-ig elszenvedett sérelmeit. Bodajk és Igar 1751-ben és 1752-ben elszenvedett viszontagságait már az új esperes, Váci Katona János51 saját kezűleg írta be52 utólag, nyilván 1756 után.53 A hatodik fejezet az iskolák elleni támadásokat sorolja fel, különösen Pápa, Győr, Tata és Losonc érintett ebben a fejezetben. Végül a hetedik a protestáns vallást általában ért sérelmeket szedi rendbe, itt is két alfejezetbe csoportosítva. Az elsőben azon királyi parancsok és körrendeletek lettek felsorolva és lejegyezve, melyek közvetlenül és célzottan a protestáns vallás ellen irányulnak, a másodikban pedig azok a sérelmek találhatók, melyek alapját a sérelmeket okozók közvetetten, valamely rendelet egyik-másik kitételéből vezették le. Az egyházkerületi jegyzőkönyvben található fentebb ismertetett, Collectanea actorum... címet viselő, kb. 140 oldalas szövegegység egységes kompozíció, egyetlen kéz jegyezte le. Torkos püspök jellegzetes, szálkás betűit ismerjük, ez nem az ő kézírása. A rendelkezésünkre álló kéziratos források írásképének összehasonlítása nyomán arra jutottunk, hogy Szili István tótvázsonyi lelkész volt az elemzett szövegszakasz összeállítója és lejegyzője.54 50 Tokaji Pál felsőfokú tanulmányait valamikor 1706 és 1711 között kezdte a pápai kollégiumban. 1709-ben lett tápszentmiklósi rektor. Ezután igen viharos volt lelkészi pályafutása. 1710-ben exmittál- ták Tápszentmiklósra lelkésznek, de csak 1743-ban szentelték fel. 1710-1711-ben tápszentmiklósi lelkész volt, de elűzték. 1712-ben Láziba hívták, de helyét nem foglalta el. Még ugyanebben az évben adászteveli és tapolcafői lelkész lett, de onnan is elűzték. Ezután 1712-1713 közt noszlopi, 1714-1716 között rátóti, 1717-1721 között szilasbalhási, végül 1721-től haláláig enyingi lelkész volt. 1743-től a mezőföldi esperest, ezzel együtt 1751-től az egyházkerületi jegyzői hivatalt is betöltötte. 1752 végén halt meg. KÖBLÖS-KRÁNITZ 2009a. 641. 51 Váci Katona János 1718-ban a pápai kollégium grammatista osztályába járt. 1725-ben kezdte meg felsőfokú tanulmányait a marosvásárhelyi kollégiumban. Ugyanott a poéták tanítója lett, majd házitanítóskodott a Bethlen családnál. 1737-ben a marburgi egyetemen tanult tovább. 1740-ben exmittálták a táci gyülekezetbe, 1745-ben szentelték lelkésszé. 1740-től haláláig táci lelkészként szolgált, 1753 elejétől mezőföldi (peremartoni) esperesként is. 1774-ben halt meg. KÖBLÖS-KRÁNITZ 2009a. 660. 52 Kézírása a mezőföldi egyházmegye I. sz. jegyzőkönyvébe írt bejegyzései és aláírásai alapján azonosítható. DRELII. 104. f. 11-63, és különösen a 64., 67. és 70-71. oldalak. 53 DREL 1.1. a. Dunántúli református egyházkerület jegyzőkönyvei. II. 319. 54 A jegyzőkönyvben látható írásképet három különböző forrás kézírásával sikerült azonosítanunk. Az egyik Szili Istvánnak az 1724-1725-ös években, pápai és sárospataki diákévei alatt használt jegyzetfüzete, melynek elején életrajzi adatokat is jegyzett be. Est ex libris Stehani Szili. ... Subscripsi irt schola reformatorum Papensi anno 1722. die 7. Decembris, indui autem 8. Aprilis anni 1723. Inde tandem, cum valedixissem, anno 1725. veni Sáros Patakinum, et subscripsi legibus illustris collegii anni eiusdem die 1. Octobris. Manu propria. DREKK O. 676. 3. A másik egy 1753. július 9-én kelt, Veszprém vármegye részére szóló helytartótanácsi leirat másolata, mely a pápai reformátusok részére engedélyezi Adásztevelen a templom megnagyobbítását, kisebb iskola állítását és második lelkészi állás létesítését. DREL I. 1. b. Dunántúli református egyházkerület ügyviteli iratai. 1753:17. Itt neve nincs megemlítve. (Ugyanennek az iratnak létezik egy más kéz által készített másik másolata is. DREL III. 62. e. Pápai református egyházközség iratai, Liszkay-gyűjtemény 318.) Végül a harmadik forrás a tótvázsonyi református egyház- község I. sz. keresztelési anyakönyve, amit lelkészsége idején, 1738-1761 között ő vezetett. Matricula ecclesiae reformatae Toot-Vasoniensis ... erecta per Stephanum Szili, ecclesiae eiusdem inde ab anno 1738. die 18. Martii Dei gratia ministrum. Szili István Tót-vásoni praedikátor idején és idejétől fogva ah anno 1738. die [24]
