Köblös: „Processus visitationis”. Torkos Jakab egyházlátogatása 1747-ben - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 11. (Pápa, 2011)
Torkos Jakab püspök élete és munkássága (1711–1785) - III. Munkásság
b. egyházszervezés és jogvédelem Jakab püspök egyházszervező és jogvédő tevékenységét elsősorban az egyházkerületi közgyűlési jegyzőkönyv bejegyzéseinek nyomán lehet nyomon követni. Megválasztásáig a felsődunamellékivel 1736-ban egyesült dunántúli egyházkerület alig tartott közgyűléseket, az 1722 és 1745 közti évek történései a dunántúli református egyházkerület második kötetében mindössze húszegynéhány oldalon elfértek.42 Torkos püspök ezen a gyakorlaton egyértelműen változtatott. Hogy milyen lendülettel látott munkához, arról legkézzelfoghatóbban a jegyzőkönyv 1745-1760 közötti időszakról szóló része tanúskodik. Ez - leszámítva a sok kihagyott üres lapot - a korábbi korszakkal szemben kb. 140 sűrűn teleírt oldalt jelent!43 A bejegyzések alapvetően két fejezetben lettek megörökítve. Az egyik nagy fejezet azokat a ténykedéseket foglalta össze, amiket Torkos az egyházkerület virágzó működése érdekében tett (az „aktívumok” és „pozitívumok” oldala).44 Ennek a szakasznak az élén a közgyűlések határozatait olvashatjuk. Torkos az addigi gyakorlaton változtatva 1745 és 1753 között kétévente hívott össze közgyűlést (összesen ötöt). Ezek alkalmával a szokott teendőkön (megüresedett hivatalok betöltése, liturgikus, iskolai, egyházfegyelmi és anyagi ügyek tárgyalása) kívül több lényeges egyházkormányzati döntést is hoztak. 1747-ben például elrendelték, hogy mindegyik egyházmegyének legyen pénztárosa, az esperesek 42 Legalábbis egyházkerületi közgyűlések határozatai ebből a korból alig maradtak fenn. Az egyház- kerület korábbi, első jegyzőkönyvében 1612 és 1658 közötti közgyűlések anyaga szerepel. DREL I. 1. a. 1. A második jegyzőkönyvet eredetileg a felsődunamelléki egyházkerület használta, 1712 és 1714 közötti, valamint egy 1722. évi határozatot tartalmaz. Ezután az egyesített egyházkerület kezdte használni. Jelzete: DREL I. 1. a. 2. Utólag másolták bele Kocsi Major István püspökségének és a két egyházkerület egyesítésének krónikáját (145-153. old.), majd Komáromi Sülye Pál egyházkerületi jegyző röviden összefoglalta a Kocsi Major István halálától Torkos megválasztásáig eltelt idő történéseit, az 1745-ös egyházkerületi gyűlés határozataival együtt (157-165. old.). Egy másik kéz írásával az 1745-ös határozatok rövid, kivonatos formában még egyszer szerepelnek magyarul (156. old.), majd ugyanez a kéz latinul az ezen a gyűlésen a püspök és az esperesek részére meghatározott teendőket is írásba foglalta (166. old.). Rögtön ezután olvashatjuk az 1745-től kezdődő korszak határozatait. Elképzelhető, hogy az egyesítés előtti dunántúli egyházkerületnek is volt egy második jegyzőkönyve, mely az 1659-től az egyesítésig terjedő korszak közgyűlési határozatait gyűjtötte össze, de az legalábbis lappang. A kezünkben lévő jegyzőkönyv hallgat az 1736-1745 közti kilenc évről. Mindössze az 1736-os egyesítéskor tartott egyházkerületi közgyűlés határozatait sorolja fel az egyesítés lefolyásáról szóló krónika (153-155. old.), valamint említést tesz egy 1743-ban Peremartonban tartott közgyűlésről is (153. old.). Ezenfelül még egy 1737 októberében tartott közgyűlésről van tudomásunk, mert fennmaradt a pápai esperesnek erre a gyűlésre megtárgyalásra benyújtott reformtervezete. DREL 1.1. a. Dunántúli református egyházkerület közgyűlési jegyzőkönyvei. A. 1. 43 Ez a nagy egység a Collectanea actorum ecclesiasticorum venerabilis superintendentiae Transdanubianae juxta confessionem Helveticam reformatae inde ab anno 1745- sub noviter electo ac constituto dictae dioeceseos venerando superintendente admodum reverendo domino JACOBO TORKOS tam eorum, quae ad ecclesiarum DEI bonum ordinem ac emolumentum, quam quae ad earundem detrimentum et decrementum aut in particulari, aut vero in communi juxta decursum temporum enata sunt. címet viseli. DREL I. 1. a. Dunántúli református egyházkerület jegyzőkönyvei. II. 167-402. 44 Ennek a résznek az elején a következő olvasható: A. Quae facta sunt in bonum et emolumentum ecclesiarum. Uo. 167. [22]
