Köblös: A Pápai Református Kollégium diákjai 1585-1861 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 9. (Pápa, 2006)
III. A pápai református kollégium vázlatos története a kezdetektől az anyaiskolává válásig (1585–1797)
28 Bevezető tanulmány Az 1710-es évek lassú gyarapodását tükrözi az első fennmaradt névsor, mely 1718. decemberében, a templomelvételt közvetlenül megelőző napokban készült. Ekkor a későbbi adatokhoz képest feltűnően magas az összlétszám, a nagy visszaesés után csak 1797-ben érik újra el ezt a szintet. Az 1720-1740-es évek bizonytalansága érzékelhető az 1730-as évek végén keletkezett második névsorban: ekkor már harmadára esett vissza a tanulók összlét- száma. Ezután az adászteveli korszakból fennmaradt névsorok következnek. Ez az időszak sokkal adatgazdagabb, de a számsorok egyértelműen az oktatás visszaeséséről tanúskodnak. Ez teljességgel érthető, hiszen Adásztevelen csak csonka kisgimnázi- um, ún. grammatikai iskola működtetésére volt engedély, mely 1769 előtt illegálisan bővült ki teljes kisgimnáziummá.40 A Pápára való visszatérés első éveiből sajnos ismét nincsen összlétszámra utaló adat, az általunk közölt kikövetkeztetett szám azonban egyértelműen az újjáéledésről tanúskodik. Utolsó adatunk az anyaiskolává válás évéből való, ez egyértelműen a beindult gyors ütemű fejlődés számszerű bizonyítéka. 2. A pápai református kollégium felépítése Testvérintézményeihez hasonlóan - miként arra a szakirodalom többször rámutatott — a pápai református kollégium is Trotzendorf goldbergi és Sturm strassbourgi iskolájának pedagógiai, szervezési alapelveit érvényesítette. Élén egyetlen tanárként a rektor (professzor, igazgató, rector) állt, de az oktatásba és az igazgatásba nagymértékben bevonta a felsőbb tanulókat is. A közülük kikerült osztálytanítók (publicus praeceptor) gondjára bízták az egyes tanulócsoportokat, a magántanítók {privatus praeceptor) pedig a tanítási időn túl egyénileg foglalkoztak a kisdiákokkal. A rektornak a tananyag összeállításában és az újonnan felvett diákok tanulócsoportokba, osztályokba sorolásában igen nagy szabadsága volt, az oktatás színvonala nagymértékben függött képzettségétől és ambícióitól. A kollégium összetett oktatási intézmény, oktatási szintjét tekintve valahol a mai gimnázium és egyetem közt helyezhető el. Klasszikus formája a képzés egészét felölelte: alsó tagozatán elemi oktatás folyt, középső tagozata egy városi gimnázium tananyagát adta át, felső tagozatán pedig filozófiai és teológiai tárgyakat oktattak. Egyetemi végzettséget nem adott, a tudományos fokozatok megszerzéséhez - miként az egész középkor folyamán - továbbra is valamelyik nyugat-európai egyetem látogatására, peregrinációra volt szükség. A pápai kollégium felépítése fennállásának első két évszázadában alighanem sokszor eltért ettől a klasszikus formától. A korábban városi plébániai iskola reformációhoz csatlakozásával megjelent a teológia oktatása, ezt a XVII. század első felében a rektor végezte, míg a gimnáziumi osztályokat a nagydiákok közül kikerülő osztálytanítók oktatták. 40 KÖBLÖS 2004b. 108-109., 112.
