Köblös: A Pápai Református Kollégium diákjai 1585-1861 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 9. (Pápa, 2006)
III. A pápai református kollégium vázlatos története a kezdetektől az anyaiskolává válásig (1585–1797)
Bevezető tanulmány 29 A folyamatos földesúri és állami zaklatások azonban nemcsak a diákság létszámát vetették vissza, nem maradtak hatás nélkül az oktatásra sem. Forrásaink csak elvétve és áttételesen szólnak fdozófiai és teológiai stúdiumokról, kérdéses, hogy az adászteveli száműzetésig terjedően egyáltalán volt-e ilyen képzés végig az egész korszakon át? A kollégium történetének egyik szakértője szerint, ha volt is a XVIII. század első felében filozófiai-teológiai oktatás Pápán, az „időnként eléggé redukált” lehetett.41 Mindezt aztán teljesen elsöpörte az adászteveli korszak, és csak a Pápára történő visszaköltözés utáni első évtizedben sikerült odáig fejleszteni a kollégiumot, hogy lett filozófiát és teológiát oktató felső tagozata, tehát klasszikus értelemben is valóban kiérdemelte a kollégium nevet. A kollégiumokban a latin nyelv oktatására igen nagy hangsúlyt helyeztek. Ellentétben a schola vernacula nevet viselő, anyanyelven oktató elemi iskolákkal, a kollégiumokban nemcsak az iskolai órákon, de a diákok közti érintkezésben, tanulóvagy pihenőidőben, játék közben is tilos volt megszólalni magyar nyelven. E rendelkezés megszegőit igen szigorúan büntették. A latin nyelv fontosságát többek között az is jól érzékelteti, hogy hazai iskoláinkban - bár természettudományos és más jellegű humán ismereteket is bőven oktattak - az alsó és középső szint egyes osztályait aszerint nevezték el, hogy hol tartanak a latin nyelvtan elsajátításában: a parvista, lector vagy abecedarius (ábécés) még csak a betűket tanulja, és az olvasásnál tart, a deciinista a latin főnévragozást (declinatio), a coniugista az igeragozást (coniugatio), a comparista a melléknév fokozását (comparatio) sajátítja el; a grammatista az egész szótant (grammatica) ismétli, míg a syntaxista már a mondattant (syntaxis) tanulja. A középszint képzéséhez tartozik még a poéta, a rhetor és a logicus, ők már kilógnak ebből a „nyelvta- nos” szemléletű rendszerből: az első klasszikus költőket olvas, latin költészettant tanul, és a költői fogalmazást gyakorolja, a második antik prózaírókat tanulmányoz, szónoklattannal foglalkozik, és a szép latin élőbeszédben igyekszik jártasságot szerezni, az utolsó pedig már a filozófia alapelemeivel ismerkedik.42 3. A pápai kollégium törvényei A hazai kollégiumokban a nyugati egyetemekhez hasonlóan - a diákság kiépítette önkormányzati szervezetét (coetus), a rektor jelenlétében tisztviselőket (senior, contrascriba = ellenőr, oeconomus = sáfár, stb.) választott, intézte gazdasági és fegyelmi ügyeit, törvényeket hozott. A coetusnak csak a felső tagozat diákjai voltak teljes jogú tagjai. Ezek a törvények a rektor kezét is kötötték. Szövegüket rendszeresen felolvasták a diákság előtt, a felső tagozat soraiba kerülők a törvénykönyvet alá is írták. A pápai kollégium 1585-ben megfogalmazott, a XVII. század folyamán és a XVIII. század elején kiegészített törvényeiről már szóltunk az ezeket másolatban tartalmazó első törvénykönyv kapcsán (II. 2. a. pont). A XVIII. század folyamán a 41 TRÓCSÁNYl 1981.61. Erre a problémakörre a felső tagozat ismertetése során még visszatérünk. 42 MÉSZÁROS 1988. 29., 31. FALLENBÜCHL 1985. 8-9.
