Köblös: A Pápai Református Kollégium diákjai 1585-1861 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 9. (Pápa, 2006)
Források 1585–1860
Bevezető tanulmány 101 Az 1845. évi törvények bevezetése ellenállást váltott ki az ifjúság körében, ugyanis előírták, hogy azok, akik előző évi iskolai tartozásukat nem rendezték, nem folytathatják tanulmányaikat. Mintegy 30 tanuló olyan folyamodványt írt, melyben „sértő ’s fejetlenségre vezérlő kifejezésekkel” illette a „fennálló rendet”, továbbá az igazgatóságot és az egyházkerületet. A „követelőket” megbüntették: 5, 10, vagy 30 legénnyel hátrébb sorolták az ünnepi jótétemények választásakor.331 Még nagyobb visszhangot váltott ki az 1854-es lázadás, amikor 12 papnövendék megtagadta, hogy a megszabott csekély díjért temetésen énekkari tagként részt vegyen. Mindnyájukat elbocsátották, később azonban visszavették, így elvégezhették a teológiát.332 A reformkor utolsó évtizedére már egy differenciált struktúrájú, viszonylag fejlett adminisztrációjú kollégium képe bontakozik ki előttünk, mely nemcsak a református egyház, a közjó, hanem a formálódó és polgárosuló magyar nemzet kívánalmait is figyelembe vette a nevelés során. 1849 után a hagyomány megszakadt, a felekezeti iskolák állami felügyelet alá kerültek. Az iskolareformot Pápán is az „idegen” hatalom vezette be, ami a helyi társadalom ellenszenvét váltotta ki. A diákönkormányzat csak az egyházalkotmány- nyal együtt állt helyre 1860/61-ben. Ha a XVIII. század végi törvényeket az 1845-ös törvénykönyvvel összehasonlítjuk, nem annyira a kollégium szervezetében, hanem annak működésében láthatunk lényeges változásokat. A felvilágosodás hatására átalakult az iskola munkáját is meghatározó műveltségeszmény: a klasszikus, deákos műveltségről a praktikus szempontokat jobban érvényesítő nemzeti műveltségre helyeződött a hangsúly.333 A paradigmaváltást Látzai József professzor 1793-ban tömören úgy fogalmazta meg, hogy „ a ’ nevelés utolsó czéljának a ’ tétetett, hogy mennél több értelmes, jószívű, munkás és hasznos hazafiak formáltassanak. ”334 Mándi Márton is néhány évvel később úgy nyilatkozott, hogy a képzés célja nem más, minthogy „ a ’ Status ’s a Vallás ’hivatalaira ” felvilágosult, „ tudományos és reális embereket neveljünk”fi5 Az új pedagógai szellem a kollégium életét is megváltoztatta. A változások főbb jellemzőit az alábbiakban foglalhatjuk össze: 1790 után a magyar nyelv előtérbe került a kollégium falai között. 1807-ben megváltozott a helyzet. Ekkor az egyház- kerület úgy döntött, hogy a felsőbb tudományokat a teológia és fizika kivételével deákul tanítsák.336 331 DREL 1. 3. b. Főiskolai tanács (Ecclesiastico-Scholasticum Consistorium) jegyzőkönyve. VI. 1845. télelő (december) hó 14. No. 1. A „kérő vagy inkább követelő” diákok megfenyítése. 332 DREL II. 197. Őrségi (Vas-Zalai) Református Egyházmegye levéltára. 1854. 1. f. 17. cs. No. 8. Dr. Heiszler József főiskolai tanárjelentése a kizárt növendékekről. Pápa, 1854. január 30. 333 A papságnak a felvilágosodás terjesztésében betöltött szerepéről BENDA 1976. 59-60. Hipotézise szerint a felvilágosodás eszméi a XIX. század elején jelentkeztek a parasztság körében. 334 LÁTZAI 1793. ElőszóVI. 335 Mándi Márton István beszéde az 1796. november 1-jén megtartott pápai tanévnyitón. MÁNDI MÁRTON 1796. XV-XV1. 336 DREL I. La. Egyházkerületi jegyzőkönyvek. 1807. május 3-5. közgy. No. 14. Az 1806. évi pesti konferencián vetődött fel a felső tudományok tannyelvének kérdése. Az erre hozott határozatot a dunántúli egyházkerület a többi 3 egyházkerületnek is megküldte és felkérte azokat, hogy tanulmányozás céljából küldjék meg a tantervűket (studiorum systema). A döntés arra utal, hogy a tantervi reformokban szoros együttműködés alakult ki az egyházkerületek között. Az együttműködés szintjeit és eredményességét a pesti konferenciák anyagának tanulmányozásával lehet megállapítani.
