Köblös József: A pápai reformátusok küzdelmei a szabad vallásgyakorlatért a XVIII. század elején - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 8. (Pápa, 2005)
A korszak ismertetése
8 actualibus eorundem possessoribus usuanda relicta sunt. (...) Praeterea in confiniis regni, et quidem... in generalatu Jaurinensi: in Tihany, Váson, Pápa, Veszpnm, Jaurini et Comaromii.”, vagyis Más vármegyékben pedig, úgymint Zala, Veszprém, Győr ... vármegyében, minthogy jelenleg csaknem minden ott lévő templomuknak tényleges használatában vannak, azért ezek jelenlegi birtokosaik használatában maradnak. (...) Ezenkívül az ország véghelyein, mégpedig... a győri főkapitányságban: Tihanyban, Vázsonyban, Pápán, Veszprémben és Komáromban [ugyanígy legyen].6 A pápai reformátusok érvelésében központi szerepet játszik mind a Veszprém vármegyére való hivatkozás, mind az a tény, hogy a győri főkapitányságon belül végvárként név szerint Pápa is meg van említve. Az Esterházyak viszont az utóbbira mutatnak rá szívesen, hangsúlyozva, hogy Pápa már nem végvár többé, így az ezen a címen járó szabad vallásgyakorlat többé nem aktuális. Tény, hogy a haditanács 1699-ben elrendelte a végvárak lebontását, és azon helyeket megfosztotta végvári jellegétől, ahol korábban a végvárak álltak. Erre a sorsra jutott Pápa is, ahol többszöri nekifutás után 1702-ben álltak neki a vár lebontásának.7 A következő sűrűn emlegetett hivatkozási alap az 1687. évi 21. törvénycikk. A protestáns rendek ezen az országgyűlésen felsorolták összes panaszukat és sérelmüket, melyek szerintük az 1681. évi vallásügyi törvények be nem tartásából fakadtak8. Ezt az uralkodó nehezményezte, amint az 1687:21. törvénycikk bevezető mondatából is kitűnik, mindazonáltal újra megerősítette az 1681. évi 25. és 26. törvénycikket, bár hangsúlyozta, hogy mindez az ő királyi kegyéből és jóságából (ex gratia et clementia sua) történik az ország békéjének megőrzése érdekében, ami azt sugallta, hogy a vallásügyi kérdések egyedül a király kegyelmétől, s nem az országgyűlési végzésektől függenek. A törvény szövegében szerepelt egy olyan szó is (Sua Maiestas Sacratissima ... praecitatos articulos adhuc ratos fore benignissime resolvisset, vagyis O Legszentségesebb Felsége... legkegyelmesebben elhatározta, hogy az előbb idézett [ti. az 1681:25. és 26.] törvénycikkek még érvényben maradjanak.), mely még inkább a vallásügyi törvények időleges érvényét volt hivatott aláhúzni.9 Ezt a törekvést szolgálta az 1691. április 2-án kiadott Lipót-féle törvénymagyarázat (Explanatio Leopoldina), mely az 1687. évi 21. törvénycikknek egy igen szűk keretű értelmezést adott. Eszerint az artikuláris helyeken mindkét protestáns felekezet lelkészei szabadon működhetnek, de máshová lelkipásztori tevékenységet végezni, így keresztelni és temetni sem mehetnek. A nem artikuláris helyeken lakó protestánsok elmehetnek egyházi szertartásokat végeztetni az artikuláris helyek lelkészeihez, de a stólát az illetékes katolikus plébánosnak kell megfizetniük. Protestáns földesurak építhet6 1681:26. te. bev., 1, 12-14.§. MÁRKUS 1900b. 286-287. Saját fordítás. 7 TÓTH 1941. 104-105. 8 THURY 1998. II. 250-251. 9 1687:21. te. MÁRKUS 1900b. 348-351. A fordító az adhuc szót ezentúl ú-sel fordítja, ez azonban nem helyes. Hogy az adhiu: ezután is mennyi vitára adott okot, arra nézve lásd: MÁLYUSZ 1939. 7-8.
