Köblös József: A pápai reformátusok küzdelmei a szabad vallásgyakorlatért a XVIII. század elején - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 8. (Pápa, 2005)
A korszak ismertetése
9 nek családjuk számára imaházakat, de jobbágyaik oda nem járhatnak.10 Lipót többi vallásügyi rendelete is a szűkítést szolgálta. 1701. április 9-én például a protestáns vallásgyakorlatot csak azon országrészek számára engedélyezte, amelyek 1681-ben a király tényleges hatalma alatt álltak, így a töröktől visszafoglalt részeket ettől a jogtól megfosztotta.11 Nem célunk most az összes királyi rendelet végigkísérése, tény az, hogy az ezekből fakadó elkeseredés is hozzájárult a Rákóczi-szabadságharc kitöréséhez. A szabadságharc valláspolitikájának áttekintését mellőzve ugorjunk rögtön a felkelést lezáró szatmári békére. Ennek vallásügyi pontja kimondta, hogy a király megtartja az eddigi vallásügyi törvényeket, és biztosítja Magyarországon és Erdélyben is a protestánsok szabad vallásgyakorlatát. Az esetleges vallásügyi sérelmeket a király vagy az országgyűlés elé lehet terjeszteni.12 Ez bíztató kezdet volt, főleg miután 1712. március 30-án III. Károly is megerősítette. Ugyanígy bíztatónak indult az 1712. április 3-ra összehívott országgyűlés is, miután III. Károly július 11-i leiratában azt ígérte, hogy az 1681. és 1687. évi vallásügyi törvényeket meg fogja tartani, a sérelmek megvizsgálására pedig bizottságot fog kiküldeni. Az országgyűlést azonban a pestis miatt ideiglenesen fel kellett oszlatni, s mikor 1714. szeptember 8-án összeült, már merőben más légkörben kezdték tárgyalni a vallásügyi kérdéseket. Addigra ugyanis, 1714. április 28-án kelt rendeletében az uralkodó figyelmeztette a protestánsokat, hogy tartsák be az 1681. és 1687. évi vallásügyi törvényeket és az azt értelmező királyi rendeleteket (így az 1691-es Explanatio Leopoldinát) is. Ez konkrétan azt jelentette a rendelet szerint, hogy a lelkészek csak az artikuláris helyeken végezhetnek istentiszteletet, a földesuraknak csak magán vallásgyakorlatuk lehet, új iskolákat nem nyithatnak, a katolikus ünnepeket tartsák meg, a katolikus plébánosoknak pedig a stólát fizessék meg.13 Ezzel voltaképpen a Rákóczi-szabadságharc összes vívmányát érvénytelenítette. Ilyen háttérrel születtek meg végül azok a vallásügyi törvények, az 1715. évi 30. (és 31.) törvénycikk, melyekre, helyesebben közülük az elsőre szintén sűrűn hivatkoznak közölt okmányaink. A 30. törvénycikk — újfent királyi kegyből és újfent még — megújítja és megerősíti az 1681. évi 25-26. és az 1687. évi 21. törvénycikket „ekkorig kifejtett valódi értelmükben” (in genuino sensu hactenus declarato), vagyis, ahogy később az 1. §. kifejti, secundum explanationes regias, vagyis a királyi magyarázatok szerint kell ezeket betartani. Királyi és országos biztosokat jelöl ki név szerint, akik feladata lesz a vallásügyi sérelmek összeírása és orvoslása, ezek határozata ellen a protestánsok csak egyenként és egyedül a királyhoz fellebbezhetnek. A 31. törvénycikk emellett eltiltotta a protestánsokat mindennemű zsinat vagy egyéb gyűlés 10 THURY 1998. II. 256. ZSILINSZKY 1880-1897. IV. 120-122. " THURY 1988. II. 265. ZSILINSZKY 1880-1897. IV. 122-123. 12 BÁNKÚTI 1981. 114. 15 THURY 1998. II. 323.
