Köblös József: A pápai reformátusok küzdelmei a szabad vallásgyakorlatért a XVIII. század elején - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 8. (Pápa, 2005)
A közölt forrásokról
77 ten emlegetett gróf urak Pápa mezővárosában birtokolt, és a felséges Magyar Királyi Udvari Kancelláriának benyújtott emlékiratukban eddig megtámadott földesúri jogát mindkét oldalról színünk előtt elhangzott különféle érvelések után már önként elismerték, következésképpen az általuk Pápa mezővárosában maguknak tulajdonított közös birtoklástól így visszaléptek, és arra kényszerültek, hogy egyedül a legutóbbi pozsonyi országgyűlés oly sokszor idézett 30. törvénycikkében mint kérvényük mindazonáltal kevésbé törvényes oltalomhelyében találjanak menekvést, viszont ez a törvénycikk sem ad ezen helvét hitvallásnak elkötelezett pápai urak számára semmiféle támaszt, minthogy a fennebbírt 1691. évben kiadott kegyes császári és királyi rendelettel, és azt követő, az 1701. évben kegyesen kibocsátott másikkal lett összhangban megalkotva, 592'és Ő Szent Felségének az említett gróf urak alázatos kérésére kegyesen kibocsátott jóságos parancsában így lett értelmezve, sőt inkább írásba foglalt közvetett érveiket, és az ugyanott idézett törvényekből oktalan, és ezen törvények eredeti értelmétől eltérítő magyarázkodással levezetett fejtegetéseiket fenekestül felforgatja. 592 Emellett a főmagasságú bíboros és fenséges szászországi herceg úr engedélye is a földesurak jogának épségben maradásával értendő, ugyanezen helvét hitvallásnak elkötelezett urak erősebb támogatása pedig Pápa mezővárosában az ország legutóbb elmúlt mozgolódásai alatt bevezetett haranghasználat és toronyépítés révén, helytelen úton nem megvalósítható. És ezért, miután ezek így lettek beépítve a kegyes császári és királyi parancsba, és a sűrűn ismételt érvek és indokok összhangba lettek hozva az ország írott törvényével és az ezt megelőző kegyes királyi rendeletekkel és magyarázatokkal, alázatosan azt javasoljuk, hogy a helvét hitvallásnak elkötelezett pápai uraknak az általuk kért vallásgyakorlatukat a gyakran idézett 30. törvénycikk által elrendelt bizottság [munkájának] befejeztéig ugyanezen törvénycikk és a királyi magyarázatok kifejezett szándékával szemben semmiféle módon ne lehessen Pápa mezővárosában engedélyezni, most Pápán élő prédikátoraik és iskolamestereik (hacsak nem akarnának itt inkább visszavonult életet élni) költözzenek más artikuláris helyekre, és végül a feljebb megnevezett imaházat, iskolákat és paplakot mindenestül, ezek kulcsaival együtt az érintett gróf uraknak mint pápai földesuraknak legyenek kötelesek átadni, mivel eddig az ezek alatt fekvő telkek [tulajdonjogának igazolása] érdekében a [királyi] parancs gróf urak általi értelmezésével senki nem szállt szembe. 593'Sőt, mivel a felséges Magyar Királyi Udvari Kancellária előbb ismertetett leiratában, közelebbről annak záradékaiban az a kifejezett kitétel fordul elő, hogy eme tekintetes vármegye ezalatt a helvét hitvallásnak elkötelezett pápai urak részére a magán [vallás]gyakorlatot kétségtelenül engedélyezheti, nem pedig engedélyezze, ezen megadott vagy meg nem adott engedély címén, bár a helvét hitvallásnak elkötelezett ugyanezen urak eme vármegye kisgyűlésétől az ezután * 593 ,92 .n i b, C és Ő Szenlséges Felségének a gróf urak alázatos kérésére kegyesen kibocsátott jóságos parancsában így lett értelmezve, sőt inkább írásba foglalt közvetett érveiket, és az ugyanott idézett törvényekből oktalan magyarázkodással levezetett fejtegetéseiket fenekestül felforgatja. 593 -593 b, C Sőt ne utasíttassék el az, hogy a helvét hitvallásnak elkötelezett pápai lakosok közössége a magán vallásgyakorlat O Szentséges Felsége kegyes parancslevelének kegyes szándéka, valamint a felséges Magyar Királyi Udvari Kancellária előbb említett nekünk szóló leirata ellenében — mely [leirat] egyébiránt annak záró kikötése szerint a vármegyei tisztikar szabad választására bízta, hogy engedélyezi, avagy nem engedélyezi nekik a vallásgyakorlatot — saját akaratukból és elhatározásukból maguknak tulajdonított szabadsága miatt méltó büntetéssel legyen sújtva. És ezek voltak, amelyeket hivatalunk kötelezettségéből eredően tisztán és őszintén tudatnunk kellett a helvét hitvallásnak elkötelezett pápai urak előbb megismert ügyében.
