Köblös József: A pápai reformátusok küzdelmei a szabad vallásgyakorlatért a XVIII. század elején - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 8. (Pápa, 2005)
A közölt forrásokról
76 városában, részint azokon a telkeken folyt, melyekre a helvét hitvallást követő említettek imaháza, paplaka és iskolái fel lettek építve, ama gróf urak földesúri jogát minél egybehangzóbban meghatározni, és velünk is ebben az ügyben pontosabban közölni tudják. Miután ezen mindkét fél mostani közgyűlésünk kitűzött időpontjára törvényesen megjelent, és a gróf urak Pápa mezővárosában birtokolt, valamint a helvét hitvallást követő urak által megtámadott jogával és földesúri joghatóságával kapcsolatos mellette és ellene szóló kellően hosszas okfejtéseit, viszontválaszait és érveit egymás szavába vágva előhozta és előadta, mivelhogy a sűrűn emlegetett helvét hitvallású pápai urak megtámadták az Esterházy gróf urak Pápa városában birtokolt földesúri jogát, melyet Ő Szentséges Felsége elismert ezeknek mint Pápa város földesurainak az alázatos folyamodására kegyesen kiadott, és tartalmának végrehajtása érdekében meghagyólag nekünk szóló és hozzánk intézett parancsában, következésképpen azon a címen, hogy közülük egyesek ugyanott nemesi telkeket birtokolnak, maguknak Pápa városában közös birtoklást tulajdonítottak, és az ily módon igényelt birtoklás címén sürgetően kérték mélyen tisztelt Ő Szentséges Felségét, hogy engedélyezze ugyanott szabad vallásgyakorlatukat. Mivel pedig a még az 1691. évben, április hónap 2-án az ausztriai Bécsben az akkor uralkodó császári és királyi felség által a Magyarországon élő ágostai és helvét hitvallásnak elkötelezettek részére kiadott rendelet, mely a legutóbbi pozsonyi országgyűlés annyiszor ismételt 30. törvénycikkéhez alapként lett beterjesztve, teljességgel megtiltotta, hogy a nemesi telkeken kápolnákat és imaházakat építsenek, és ezen a helyen prédikátort tartsanak vagy odaengedjenek, de az 1681. évi 25. törvénycikk és a legutóbbi pozsonyi országgyűlés ugyanezt megerősítve tekintetbe vevő 30. [törvénycikke] is a földesurak jogát ezek szabad vallásgyakorlata tekintetében nem a helvét és ágostai hitvallásnak elkötelezettek, hanem egyedül csupán a katolikusok részére hagyta sértetlenül (azt ugyanezen törvénycikkek valódi értelme szerint téve), és néhány Pápa mezővárosában lévő nemesi telek nem érvényteleníti vagy kisebbíti a gróf urak Pápa mezővárosában birtokolt földesúri jogát, amely a földesúri jog tényleges kiváltságain - úgymint a pallosjogon, a kegyúri jogon, a vásártartási jogon, a kocsma és mészárszék fenntartási jogán, az adószedési jogon, stb. - alapszik, és végül így a számunkra a felséges Magyar Királyi Udvari Kancellária által a gróf urak Pápa mezővárosában birtokolt joga és földesúri joghatósága ügyében elrendelt vizsgálódás is nyilvánvalóan birtokjogot érint, sőt a tulajdon kérdését is magában foglalja, ez alátámasztás és bizonyítás céljából megköveteli hasonló kiváltságlevelek, úgymint adomány-, birtokba iktató és más szerzeményes levelek elkerülhetetlen bemutatását. Mivel pedig a kiváltságlevelek, oklevelek és egyéb írásos eszközök bemutatása az 1618. évi 14. törvénycikk,590 591és az ország másutt megtalálható egyéb törvényei szerint nem a vármegyei törvényszékre tartozik, hanem az ezekben, tudniillik az ország törvényeiben kifejtett magasabb bíróságok az illetékesek,'590 591 és az annyiszor említett helvét hitvallásnak elkötelezett pápai urak is a feljebb ismétel590 Az 1618. évi 14. törvénycikk szerint elkerülendő többek között az, hogy a törvénykezési időkön kívül az ország rendes bírái előtt az országlakókat kiváltságleveleik bemutatására kényszerítsék. MÁRKUS 1900a. 132-133. A pápai reformátusok érvelésében ez a törvénycikk arra volt bizonyíték, hogy a kiváltságlevelek bemutatása tekintetében a vármegye nem illetékes bírói fórum, csak az ország rendes nagybírái azok. 591-591 j}f c és más egyebek rendelkezése szerint nem a vármegyei törvényszák, hanem az ugyanezekben az országos törvényekben felsorolt magasabb bíróságok illetékesek,
