Köblös József: A pápai reformátusok küzdelmei a szabad vallásgyakorlatért a XVIII. század elején - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 8. (Pápa, 2005)
A közölt forrásokról
54 gyéjének neve alatt, avagy mindenkinek a neve alatt és bárhol az országban általánosan lenne szerepeltetve, és nem különösképpen Veszprém vármegye neve alatt lenne bennfoglalva, és nem is teljesen kiemelten a véghelyek sorában lenne megnevezve, csak a templom vagy imaház, az iskola és a papiak tényleges birtokában lenne, következésképpen az 1681. évben vallásgyakorlattal rendelkezne (amint vitán felül áll, hogy ezek mind a birtokában voltak), mégis mind a vallásgyakorlat, mind a templombirtoklás szabadságának örvendenie kellene úgy, mint mások mind, akik akkor az egész ország területén ezek tényleges birtokában voltak, mennyivel inkább lesz tehát megerősítve ugyanezen jog egyedi megnevezéssel ismételten és ráadásul harmadszor is. A méltóságos Esterházy József és Ferenc gróf urak és testvérek tudósítása Mivel pedig végül is a bekövetkező belső mozgalmak, melyek során ugyanezen hitvallás követői magukat még inkább megerősítették, megakadályozták, hogy a fentebb említett, és az akkor uralkodó császári és királyi felség által egy királyi rendelet és magyarázat erejével kihirdetett törvénycikk tisztességes tartalma kötelező érvényűvé váljon, és ezután egy kegyes királyi nyilt parancs a vallás tárgyában is mindent abba az állapotba rendelt visszahelyezni, amelyben a nemrég lecsillapított mozgolódások előtt volt, ezért a végrehajtandó dolgok végrehajtását az akkor még tartó, mostanra pedig már régen befejeződött országgyűlés végéig halasztotta. A másik fél világos felterjesztése A 4. [pontra]. Ez a következtetés is a gróf uraknak abból a már megcáfolt feltételezéséből lett levezetve, mely szerint állítólag a vallásgyakorlat Pápa mezővárosának nem másként, mint végvári állapot miatt lett megengedve, de ez a legvilágosabban az ezzel ellenkező 1681. évi 25. és 26. törvénycikk által lett lerombolva és megsemmisítve, de egyébiránt is az állítólag végrehajtandó dolgok másik fél által követelt végrehajtását az 1699., 1700., 1701., 1702. és 1703. évben zajlott belső mozgolódások453 nem tudták megakadályozni, miután senki nem volt ott. Hogy pedig mi a legutóbbi mozgolódások során454 a vallás szabadságában magunkat alaposabban megerősítettük volna, az nem várható el, hogy mi ne ragaszkodjunk semmilyen más támpontnál inkább ahhoz, mint ami az 1608. évtől országgyűlési úton már annyiszor meg lett engedve, és legutóbb is Pozsonyban meg lett erősítve. Ha ugyanis a templomok vagy imaházak a vallás gyakorlására az 1681. évi 26. törvénycikkben a véghelyek közt felsorolt helységeknek nem másképp, mint véghelyként lettek volna átadva és meghagyva, és az afféle helységek már az 1699. évben nem lettek volna megfosztva az erődítményektől, akkor 16 évvel később, vagyis az 1715. évben hasonlóképpen a vallás szabad gyakorlásában és a templomok használatában, mint amikor valóban véghelyek voltak, nem lettek volna az országgyűlés által újólag megerősítve, pedig éppen teljesen ez történt az 1681:25. és 26. törvénycikk megújításával. Ezért emiatt is, amiként a korábban idézett 1681. évi 26. törvénycikk két feljebb sorolt paragrafusából következően is, vagyis A többi vármegyében pedig. jelesül Zala, Veszprém, stb. [kezdetű, és] A templomok pedig a paplakokkal és az iskolákkal együtt maradjanak azoknál, akiknek a valóságos birtokában ténylegesen 453 A Rákóczi-szabadságharcot megelőző elégedetlenségi mozgolódásokról van szó, melyek hol itt, hol ott tűntek fel országszerte (pl. 1699-ben Nagybánya környékén, 1700-ban Veszprém megyében, 1701-1702-ben Kővár vidékén, Máramaros, Trencsén, Liptó, Szatmár, Ung, Ugocs és Bereg megyékben, 1703-ban pedig Mohács környékén). H. BALÁZS-MAKKAI 1962. 335. EMBER- HECKENAST 1989. 170. 454 Ez a kifejezés takarja a Rákóczi szabadságharc (1703-1711) eseménysorát.
