Köblös József: A pápai reformátusok küzdelmei a szabad vallásgyakorlatért a XVIII. század elején - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 8. (Pápa, 2005)
A közölt forrásokról
23 MAI MAGYAR FORDÍTÁS Előterjesztés a nemkatolikus vallás Pápa mezővárosában mindezidáig szabad gyakorlatának eltörlése ügyében. A belülírt Magyar Királyi Udvari Kancelláriának a legszentebb római császári és Németország, Spanyolország, Magyarország, Csehország stb. királyi felségéhez, a legkegyesebb úrhoz [intézett] igen alázatos javaslat Szentséges Császári és Királyi Felség, legkegyesebb urunk! A galántai Esterházy grófok: az idősebb József és a fiatalabb Ferenc72 alázatos esdeklő kérvényük révén Szentséges Felségteknek igen alázatosan előterjesztették, hogy noha bizonyára az 1681. év 26. törvénycikkének tartalma annak a kornak a közvélekedése által azt sugallta, hogy a győri főkapitánysághoz csatolt többi határvidéki helység között a Veszprém megyéhez tartozó, egyébiránt öröklött és tulajdonosi jogon az Esterházy családot, és következésképpen jelenleg ugyanezen előterjesztő grófokat illető Pápa mezővárosban is az akkor arrafelé a keresztény név esküdt ellensége által végrehajtott igen gyakori betörésekkel szemben az ország biztonsága érdekében őrködő nemzeti védősereg miatt országgyűlési határozat engedélyezte és tette lehetővé a helvét hitvallásnak elkötelezett pápai lakosok részére a vallás szabad gyakorlását, mindazonáltal, mivel a királyság ezen részeinek a törökkel vivott legutóbbi háború révén bekövetkezett sikeres visszafoglalása és a keresztény név esküdt ellenségének leverése után az említett Pápa mezővárosa megszűnt végvidéknek lenni, a végvári katonaság pedig, miután az ő kedvükért és javukra lett megtűrt a helvét hitvallás ezen nyilvános gyakorlása, onnan máshová lett vezényelve vagy katonai jellegétől meg lett fosztva, következésképpen, mivel a törvénynek a fentebb idézett 26. törvénycikkben alapként felhozott oka ténylegesen megszűnt, és így ugyanennek a hatása is, a helvét hitvallás gyakorlatának az engedélye és folytatása is meg kell, hogy szűnjön. Ezen előbb felhozott alázatos folyamodványukat pedig az említett grófok a korábban emlegetett törvényen és az abban megalapozott szabályon felül az 1715. évi legutóbbi pozsonyi országgyűlés 30. törvénycikkével is meg akarták alapozni és erősíteni, amely [törvénycikk] egyértelműen az 1681. és 1687. évek korábbi megerősítő törvénycikkeihez nyúl vissza, és ezeknek a tisztes tartalmát illetően úgy rendelkezett, hogy az azt követő királyi rendeleteket és magyarázatokat kell betartani, a földesúri jogot pedig sértetlenül hagyta. Egyszersmind az ország előbb említett törvényei és szabályai, ezenfelül királyi magyarázatai és rendeletéi alapján igen alázatosan szerfölött kérik ugyanezen Szentséges Királyi Felségteket, hogy a veszprémi szabályzás és példa alapján ugyanezen Szentséges Királyi Felségtek a már előhozott Veszprém vármegyéhez intézett kegyes parancsa révén méltóztassék kegyesen intézkedni és rendelkezni a helvét hitvallásnak elkötelezett említett pápai lakosok mindezidáig jogtalanul folytatott vallásgyakorlatának leendő eltörléséről, a prédikátorok és iskolamesterek artikuláris helyekre küldéséről (hacsak ezek nem akarnának visszavonult életet folytatni, és vallásuk 72 Esterházy József gróf (1682-1748): 1708-tól királyi tanácsos, 1709-től Komárom megye főispánja, később, 1724-től a Hétszemélyes Tábla ülnöke, 1725 és 1730 közt a Helytartótanács tanácsosa, 1733-1741 között horvát-dalmát és szlavón bán, 1739-től lovassági tábornok, 1741-től haláláig pedig országbíró. A pápai uradalmat 1720-ban kapja meg. Esterházy Ferenc gróf (1683-1758): József öccse. 1704-től királyi ezredes, 1718-tól királyi kamarás és Borsod vármegye főispánja, 1727-től a Helytartótanács tanácsosa, királyi lovászmester, 1733-tól a Hétszemélyes Tábla ülnöke, 1741-től haláláig királyi tárnokmester. ESTERHÁZY 1901. 153-159.
