Hudi József (szerk.): Nemes Székely János csöglei közbirtokos naplója 1808-1866 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 7. (Pápa, 2004)
Székely János naplója
Székely János naplója gádorjába55, ott el aludt. Azonba valami rósz ember reá lesven a hátán levő tarisznyájába levő hetven nyoltz forintot ki vette, és a’ mostani vásáron vett és mellette levő egy pár tsismával egygyütt gonoszul el vitte. Ezen szérentsétlen történetből azt tanulya meg minden, hogy ha egyszer a’ házához mehet, a’ nála lévő pénzt minél hamarább a’ ládájába tégye bé, fő képen, hogy tsak anynyi bort igyék, hogy meg ne nehezitse. 1835dlk esztendői tavaszon bé hajtattam 5 ökrömet a’ Soós erdőre, az erdőn való szűk élés tekintetéből. Azonba az idő essősre fordult, a’ Soós erdő környékét is a viz el kezdte borítani. Azonba az erdőnkön szépen meg gyarapult a fu, melyre nézve ki hajtattam a’ marháimat a’ bozotbol, s az erdőre rendeltem, de szerentsétlenül, mer megint elől állott a’ szárazság. Az erdőn a’ füvők nagyon meg fogyott, a’ bozoton pedig sokkal jobb élése volt a’ marhának. De még ez mind kevesebb baj lett volna, hanem azon ötödik tinónak, a’ mely egy társát vettem 64 váltó forintokon a’ Czeli vásárban, azt is az erdőre vertem a’ többi közé, onnét vagy 10 nap alatt el veszett. A’ mely szerentsétlenséget a’ pásztor nem is adott mindjárt tudtomra, hanem azon reménység táplálta, hogy majd meg kerül valamelyik tsordárol, de midőn már ezen reménysége is füstbe ment, bé jött hozzám jelenteni. Egyszersmind végére jártunk azon dolognak, hogy mi módon ezen el tevedett tinót egy üszővel együtt nemes Fülőp János meg esmervén látták nemes Bontz Ferentzel és nemes Urőgi János erdő pásztorunkal együtt a’ tsordátol el szakadva a’ mezző szélbe bojogni, a’ melyet magok el is esmértek, és én nagyon is okoztam, kivált képen az erdő pásztor bátsit, hogy már midőn bizonyossan meg tudta, hogy a’ magunk tsordájára való el tévedt marha, miért nem hajtotta viszsza a pásztor eleibe, melyet, ha meg tett volna, most meg volna a tinóm. Ezen káros történetből esmérje minden jó szivü ember kötelességnek, midőn valamely fele barátja marhája el van tévedve, azt keze alá 55 gádor (népnyelvi) = tornác 95
