Hudi József (szerk.): Nemes Székely János csöglei közbirtokos naplója 1808-1866 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 7. (Pápa, 2004)
Székely János naplója
Székely János naplója ott kerestem őket, de akkor még nem jöttek oda. Újra magam el nem mehettem, mivel egy barátomhoz hivattatam vatsorára. A’ szolgámat el küldöttem, a’ ki is ott éré ugyan őket a kortsma szobájába, de már akkor a zsákaimat, mivel kint a kotsin hagyták a gondatlanok, mind el lopták, tsupán egy maradt meg, a’ melybe valami kevés árpa is volt maradva, azon kívül a kit el loptak, 8 zsák volt, tőbnyira mind uj, és magos szálából készétetődtek. Tanulság, hogy a ki utón van, ha meg szomjul, a kotsijahoz vitessen bort, és ott igya meg, ha az nem lehet, a’ mije van, vegye hozzá és úgy menjen bé a bor házba. De leg meg botsáthatatlanabb vétek az, a’ midőn egy fél minuta alatt a’ házához érhetne, és oda haza ehetnék vagy ihatnék, és még is az ördög a’ kortsmába tekeri, mint az én említett biztosimat. 1835. esztendőben martius 26dlkan ganajoztattam két szekérrel. A’ fent is értett bízott tselédemet azon ókból, hogy kőnyebben esik neki a szekérrel járni, mint ide haza napestig rakni, oda rendeltem, hogy ő hordja, addig a’ szolgám ide haza a másik szekeret rakja. Azonba több magához való fijakkal őszve kerül fel jártába, a kortsmába be menvén jól be tsipett, s a’ midőn a’ második szekeret fel vontatta a’ főidre, a’ föld mellett jobrul őszi vetés volt, az ökrök reá tsavarodtak. A boros ostoros pedig bal felől addig ostorozta őket mig egeszszen helybe meg nem fordultak. A’ midőn a szekér szörnyű meg feszülésével az első tengely tűbe el törött, az egygyik oldalnak minden zápja és orsóji, lőts karikáim ki szakadoztak, lőts káváim el törtek, nyújtó is ki szakadt, egy szóval anynyira el pusztult a’ szekerem, hogy tsak ott kellett hagyni akkor, hanem azután másik szekéren kellett haza hozni. E’ kor ezen és a’ fent nevezett káromon, nem külőmben az özvegységre jutásomon anynyira neki búsultam, hogy alig találtam magamnak vigasztalást. 1835. esztendői tavaszon nemes Biró János a’ Tzeli vasárról jó szerentsével meg jött. Egy kévéssé fejjel lévén le dűlt a’ maga 94
