Hudi József (szerk.): Nemes Székely János csöglei közbirtokos naplója 1808-1866 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 7. (Pápa, 2004)
Székely János naplója
Székely János naplója Mint a’ föld, mely az Ég áldott sírját iszsza, A’ bele szórt magot bőven adja viszsza, Úgy a’ mit költöttek szüléitek rátok, Vénségekben, fijak, nékik meg adjátok. Ti is, leányok, ebben veszély ne légyetek, Szembe tűnő példát sőt ebben tégyetek, Hogy hazudjon a vén utolsó szavában, Es a rátok költ pénz ne hulyon Dunában. 1833ltlk esztendőben gyűlésünk volt a falu házánál,2k és büntettünk egynéhány embert, kik közül egy igen nagy haraggal ment el tőlünk és estvi hat és hét óra között a’ házunkal őszve ragadt mészár széket ránk gyújtották, a’ melyet ugyan szerentséssen meg vettünk, de mihelyt a’ tüzet el oltottuk, oly szörnyű fő szél támadott, hogy ha a’kora meg nem vettük volna, a’ nevezett házon alul az egész falu el égett volna. Az 1833dlk esztendőben helységünkben nemes Veres János a’ somloi szüretjeről haza jővén jó kedvel estve a’ maga házánál, midőn az édes káposzta vatsoráját ette, az étel között lévő tsont a torkán akadt, a’ melyet semmi képpen nem tudott ónét ki venni. Annak utánna harmad napig kínlódott, és az után nagy kínok között meg holt bele. Tanulásul írtam, hogy ki ki jól meg rágja a szájába vett ételt, hogy veszedelem ne érje. Itt egy történetem, mely az ezer nyotz száz harmintz kettődik esztendőbe történt velem, bizonyos ok által az előbbi helyéről ide taszítótott. Ezen nevezett esztendőben Nagy Piriten lakott nemes Burján István özvegye, nemes Fülőp Julianna néném aszszony, a’ midőn meg holt, által mentünk hozzá nemes Székely Ferentz bátyám urammal, és ott estvéledtünk. Azonba oly tsunya veszes idő volt, hogy 28 28 A falusi elöljáróság üléséről van szó, melyen Székely János mint elöljáró (tanácstag) vett részt. 75
