Hudi József (szerk.): Nemes Székely János csöglei közbirtokos naplója 1808-1866 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 7. (Pápa, 2004)
Székely János naplója
Székely János naplója Meg jegyzésre méltó, hogy kivált elein a pestis8 bé ütésésnek oly nagy félelembe voltunk, hogy a munkánkat sem volt kedvűnk tenni, sőt nem is folytattuk úgy mint máskor szoktuk a dolgainkat. Midőn láttuk, hogy ez vagy amaz jó barátinkat és atyankfiját estve egészségbe láttunk, s másnap a koporsót kellett néki késziteni. És ugyan ezen gyászos idő tájba, a’ midőn el gondoltam, hogy mily veszedelmes időben jutott a’ részűnkre az élet, ilyen szomorú sorokat vertem őszve gondolatimal. Nóta9: Szomorú a halál a’ gyarló embernek. Első vers Jaj siralmas sorsra jutott édes Hazánk, Talám az egek is haragusznak reánk, Mi jó teremtőnk is most mint erős Biránk Kemény fenyitékkel készül nyúlni hozzánk. El kell szomorodnunk, midőn jó barátatunk, Kit estve köztünk vig nyájjasságban látunk, Másnapra a’ halál, melyet nem is vártunk, Kivágja előlünk, kit rémülve látunk. Sók özvegy véletlen el estén társának Meg rettén s el busul szive fájdalmának, Nints határa, nem lel enyhülést magának, Ritkánn van szüneti kőnynye záporának. Sok árva hazánkba a’ szerént maradott, Mint madár fi, kinek anya el fogatott, Mint búza kévém, ha kőtele szakadott, A’kép kis vagyonjok terülve maradott. Sokan a’ múlt nyáron, kik szorgálmaskodtak, s helyesen: kolera 9 Ennek a nótának dallamára énekelhető az alábbi vers. 55
