Hudi József (szerk.): Nemes Székely János csöglei közbirtokos naplója 1808-1866 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 7. (Pápa, 2004)
Hudi József: Nemes Székely János, a naplóíró - Székely János és a magyar történelem
Nemes Székely János, a naplóíró Ezen kívül rendszeresen feltűnnek olyan feljegyzések, amelyek az egész évet teszik mérlegre. Ezek közül a leginkább figyelemre méltó, hogy 1840-től a református anyakönyvek segítségével minden évben népmozgalmi statisztikát készített, melyek segítségével megállapította, hogy 1831 után a református népesség csökkenő tendenciát mutat. Rájött, hogy a falu népesedéstörténete nem egyenes vonalú, hanem hullámzó, s tendenciájában csökkenő. Az egyháza jövőjét féltő Székelyt e jelenség aggodalommal töltötte el. Alapvetően konzervatív beállítottsága ellenére nem zárkózott el az újítások elöl. Ezt bizonyítja, hogy 1834-től kurátorként akácot iiltettetett a faluban, fiával együtt méhészkedett, s 1842-ben gyümölcsösét újította meg. 1843-ban zsebórát vásárolt, hogy az eseményeket pontosabban tudja meghatározni, de a kényes jószágra nem tudott vigyázni, s az hat év múltán tönkrement.91 Fontosnak tartotta feljegyezni, hogy 1862-ben cserép helyett jóval drágább bádog vizeskorsót vásároltak, s hogy fia 1863-ban vasekét, 1866-ban vasfazekat vett. A mindennapi élet tárgyi világának modernizálódását szkeptikusan szemlélte. SZÉKELY JÁNOS ÉS A MAGYAR TÖRTÉNELEM Nem tudjuk pontosan, milyen történeti tudást adott a csöglei gyermekeknek az iskola az 1790-es évek második felében, amikor Székely már az iskola padjait koptatta. Annyi bizonyos, hogy a lelkész és a tanító (s talán a szülők) nagy gondot fordítottak a vallásos nevelésre, mert Székely János tradicionális vallásos életet élt, s magától értetődőnek tartotta, hogy lelkiismeretesen ellássa a presbiteri, s időszakonként a kurátori teendőket. 91 A zsebóra presztízsberuházás lehetett, nincs hatása a naplóíróra; az eseményeket továbbra is „óra tájban” pontossággal jelöli. Az „óramű pontosságú” feljegyzésekhez egyébként sem volt szükség a zsebórára - megtette helyette a toronyóra, melynek gondozását - az egyházközségi iratok tanúsága szerint - hol pápai, hol kiscelli órások végezték az írásban rögzített szerződés szerint. Az előzményekről, a 17-18. századi paraszti-kisnemesi időszemlélet átalakulásáról TÓTH 1994. 115-132. Az éles szemű néprajzos a Keszthely melletti Cserszegtomajon figyelte meg a II. világháború utáni években, hogy minden házban van óra (zsebóra, ébresztő- vagy falióra), de a hegyközségbeliek valójában a keszthelyi karmelita templom harangjelzéseihez igazodnak. VAJKAI 1999. 153. 29
