Hudi József (szerk.): Nemes Székely János csöglei közbirtokos naplója 1808-1866 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 7. (Pápa, 2004)
Székely János naplója
Székely János naplója az étel s ital keserű, minden világi mulatságok ellenére vágynak, az édes alom, mely másokat tsendessen nyugtat, kerüli nyoszolyáját. A ki egésséges korába vidám volt, most szomorúság üli ábrázatját. Az, a’ ki egészséges korába egész házi népnek gondját viselte, a’ betegségtől le nyomattatván mások segitségéjért sóhajtozik. Az, a’ ki egésséges korába mások gyönyörűsége volt, most mindeneknek unalma. Ki írhatná le azt a nyomorúságot, a’ melyei edgy olyan házi famillia küszködik, a’ melynek gyámja ágyba fetreng? Ki az olyan házos társ szorong'attatásit, a’ ki kedvese fajdalmán siránkozik? Ezeknek meg gondolása fel indíthat bennünket az egészségnek meg betsűlésére. Vágynak meg is olyanok, kik ezt a’ drága ajándékot semmire sem betsülik. Az öregek s ifjak, a’ kik soha betegek nem voltak, úgy mutatják magokat, mint ha az egésség s egésségtelenség reájok sémit sem tartozna. Tekintsék meg az ilyenek a’ betegnek nyoszolyáját, halgassák meg közelről annak unalmas panaszszait! Bizonyára akkor fogják azt mondani, hogy az egészség minden kintsek felett való kints. A’ mennyivel drágább az egészség, annál könnyebb azt el veszteni, mivel az ember maga magánok ellensége. Az emberbe uralkodó indulatok az egészségnek sokat ártonak. A tilalmas dolgoknak gyakorlása, maga meg nem tartoztatása, mértek- letlenség, harag, korhelység, irigység, magok ijesztése gyakorta az egészséget meg bontják, s a’ hirtelen való nagy őröm már sokakat sírba temetett. Az ijjedés tsuklást, vére veszetséget, hirtelen való guta ütést okoz, de ha mindenkor ilyen szomorú következései nintsenek is annak az egésségnek, mely ártalmas, azt próbálni nem kell, a’ leg erőssebb ember is meg ijjed, el sárgul, neki halaványodik, s lábai sem bírják. Innét világos az is, hogy a’ kik gyönyörűséget találnak másoknak ^ijesztgetésekben, azok fele barátinak gyilkosi, sokkal vétkessebbek, mint magok gondolhatnák. Az unalom, szomorúság a’ gyomor emésztésit el gyengítik, a’ vérnek szabad folyását lassítják, a’ midőn elől jőnek a’ sárgaság, 172